Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nem oldódott meg az olasz politikai patthelyzet attól, hogy szombaton sikerült megválasztani a törvényhozás két házának elnökét. A február végi választás után március 15-én ült össze az új parlament, amelynek képviselőházát uralja a baloldal, a szenátusban viszont egyik erőnek sincs többsége. Az nem okozott nagy meglepetést, hogy a kétharmados első fordulók kudarca után a képviselőházban végül nyert a baloldal jelöltje, személye viszont igen: az 52 éves Laura Boldrini a radikális baloldali SEL képviselője, eddig főleg ENSZ-szervezeteknél dolgozott, legutóbb a menekültügyi főbiztosi hivatal szóvivője volt. Jóval ismertebb a szenátus új elnöke: a 68 éves Pietro Grasso 2012-ben a maffiaellenes ügyek országos főügyészének tisztségét hagyta ott, amikor indult a legnagyobb baloldali párt, a PD listáján. Grasso 12-vel több voksot kapott, mint amennyivel a baloldal a szenátusban rendelkezik, hála az Öt Csillagnak (M5S) A politikai életet felforgató protestmozgalmon belül szakadást jelez, hogy szenátorainak egy része megszavazta a maffia elleni fellépése miatt népszerű Grassót, erre azonban nem lehet stabil kormányzást építeni. Ám mivel a házelnökök megválasztásával minden feltétel teljesült, Giorgio Napolitano államfő szerdán megkezdi a konzultációkat, hogy eldönthesse, kinek adjon kormányalakítási megbízást.
Annak egyelőre nincs jele, hogy bármelyik erő − a PD-n és az M5S-en kívül a Silvio Berlusconi vezette jobboldal − hajlandó volna összefogni egy másikkal, így még ha feláll is egy kormány, nem lehet hosszú életű. Jó esetben elérhet egy jobb választási törvényt és úgy írnak ki új választásokat − de ez se lenne könnyű. Egy gyors kudarc viszont valószínűleg az M5S-nek kedvezne: egy pénteken megjelent közvélemény-kutatás szerint megkapná a szavazatok 30 százalékát, míg a PD 25 százalékra, a Berlusconi-féle PdL 23,3 százalékra számíthatna.
A piac az új választásokat tartja a legrosszabb forgatókönyvnek − derül ki a Morgan Stanley pénteken közzétett felméréséből. A 317, hetven százalékban nem olaszországi piaci szereplő kétharmada véli úgy, hogy így tovább késlekednének azok a reformok, amelyek nélkül esély sincs az adósság kinövésére. (Az olasz államadósság januárban újabb rekordszintre, 2022,7 milliárd euróra, a GDP 127 százalékára nőtt.) Az olasz kötvényhozamokon eddig alig érződött a politikai káosz, de ez főleg az ECB tavaly kilátásba helyezett, az egész eurózónának szóló korlátlan kötvényvásárlási programjának köszönhető (bár az is stabilizáló tényező, hogy az adósságok kétharmada belföldi vagy az ECB kezében van).
A végtelenségig azonban az ECB lélektani hatása se tarthatja féken a piacokat, annál is kevésbé, mert elnöke, Mario Draghi politikája nem élvez feltétel nélküli támogatást. Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke a hét végén a Focus magazinnak adott interjúban figyelmeztetett: ha az olasz hozamok azért kezdenek emelkedni, mert az ország politikusai képtelenek egyezségre jutni, akkor az ECB-nek nem szabad kötvényvásárlásokkal beavatkoznia.
