Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Európa csak időt nyert azzal a bő egy évvel, amíg Mario Monti szakértői kormánya állt Olaszország élén, elaltatva az adósságválsággal kapcsolatos félelmeket − ez az egyik tanulsága a gyakorlatilag patthelyzettel zárult olasz parlamenti választásoknak. A Demokrata Párt (PD) vezette baloldal ugyan többséget szerzett a képviselőházban, de csak azért, mert ott legalább 54 százaléknyi mandátumot kap a legtöbb voksot elérő erő. Valójában kevesebb mint 0,4 százalékponttal előzték meg a Silvio Berlusconi zászlaja alá gyűlő jobboldalt (egyik oldal sem érte el a 30 százalékot). Az igazi győztes a képviselőházban a Beppe Grillo komikus által életre hívott Öt Csillag mozgalom (M5S), amely 25,5 százalékkal a legnagyobb egyedi erő lett.
A 315 fős szenátusban azonban a baloldal 120, illetve Monti centrista listájának 18 helye is kevés a többséghez. Az olasz törvényhozásban viszont mindkét házat uralni kell, ha egy kormány markáns intézkedéseket akar hozni, márpedig az elmúlt másfél évtizedben alig gyarapodó olasz gazdaság beindításához sok reformot kellene keresztülvinni. Monti már megpróbálkozott ezekkel, miközben fiskális megszorításaival víz fölött tartotta az országot, a választók azonban így is megelégelték a szigort, de elegük lett általában a politikai elitből is. Az M5S várakozáson felüli szereplésére legalábbis nincs más magyarázat: a programjukról annyit tudni, hogy szemben állnak az establishmenttel, küzdenek a szabad internetért és a környezetért, emellett felvetették, hogy népszavazást kellene tartani az eurózóna-tagságról.
Ez még akkor is kevés a kormányzáshoz, ha a mozgalom hajlandó együttműködni egy másik erővel − ez inkább a baloldal lehet, hiszen az M5S eredetileg Berlusconi ellen jött létre. Grillo tegnap azt hangsúlyozta, hogy nem lépnek formális koalícióra, egyenként értékelnek majd minden egyes törvényt, a PD-t vezető Pier Luigi Bersani (képünkön) viszont jelezte sajtóértekezletén, felelős magatartást várnak, nem témánkénti együttműködést. A kormányzásképes többség nélküli eredményt Bersani szerint a gazdasági válság, illetve az arra adott, csak a szigorításokra alapozó válasz határozta meg; ez a harang Európának is szól − tette hozzá. Azt viszont határozottan kizárta a PD vezetője, hogy a jobboldallal együttműködjenek, bármennyire jelezte is ebbéli szándékát Berlusconi.
Az alkalmi együttműködések ígérete kiszámíthatatlan kormányzást vetít előre − tovább növelve a piac és az európai partnerek félelmeit. Azok pedig így is elég erősek: az első, nagyjából egybehangzó kommentek szerint alábecsülték az Olaszországgal kapcsolatos politikai kockázatokat és most hirtelen szembesültek azzal, hogy legjobb esetben is halasztást szenvednek a reformok. Ez pedig esélyt se ad arra, hogy csökkenjen a 125 százalék körüli GDP-arányos adósság − annak finanszírozási gondjai pedig hamar az egész eurózóna gondjaivá eszkalálódhatnak még akkor is, ha jelenleg az olasz költségvetés masszív elsődleges többletet tud felmutatni és a hiány 3 százalék alatt van. Ha nagyon rosszra fordulnak a dolgok, akkor Olaszország lehet az első, amely az Európai Központi Bankhoz fordul a kötvényvásárlási programban (OMT) igénybe vehető segítségért − figyelmeztettek elemzők −, ám ahhoz is legalább valamelyest stabil kormány kell, hogy legyen, aki segítséget kér.
Reuters
