Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az olasz gazdaság egy sor biztató elemet tud felmutatni. A GDP-arányos deficit 3 százalék alatt van (4-5 százalékos elsődleges többlet mellett), a kockázatos befektetésektől óvakodó bankokat nem rendítette meg az európai társak tekintélyes hányadát megtépázó válság; ami tőkeprobléma adódott, az inkább a hazai kötvények vásárlásából fakadt. A feldolgozóipar erősebb, mint sok európai országban, a munkanélküliség ugyan 11 százalék fölé emelkedett, de így is messze van a spanyol vagy a görög szinttől, tüntetések, sztrájkok ugyan előfordulnak, ám erőszakos megmozdulásokat régen láttak az olasz utcákon.
Ez azonban csak a mérleg egyik serpenyője − a másikat szomorú statisztikák húzzák le. Az eurózóna negyedik legnagyobb gazdasága 2001 óta a negyedik recessziós időszakát éli − tavaly 2,2 százalékkal zsugorodott a GDP −, a mostani már hatodik negyedéve tart és nem látszik a vége. Az olasz gazdaság gyakorlatilag semmit nem bővült az ezredforduló óta, ennek is következménye, hogy az adósságállomány 2001−2011 között a GDP 109 százalékáról 120,7 százalékra emelkedett − frissebb hivatalos adattal még nem szolgál az olasz jegybank, de az Eurostat előrejelzése 126,1 százalékra teszi az idei csúcsot. A növekedést fékezi az adórendszer is: 2001-ben a fiskális terhek a GDP 41,2 százalékára rúgtak, tavaly a statisztikai hivatal (ISTAT) becslése szerint 45,3 százalékkal érhetett történelmi csúcsra (az OECD-országok átlaga 38 százalék körül van).
Nem véletlen, hogy a választási küzdelem minden szereplője adócsökkentéseket ígér, beleértve az azokat tavaly emelő szakértői kormányfőt, Mario Montit is. A kilátásba helyezett, az szja-t, az áfát, a társasági adót, valamint az ingatlanadót érintő enyhítések nyomán összesen 150−225 milliárd euróval kellene mérséklődniük a terheknek − kalkulált a Mediobanca elemzése. A 2011 júliusa óta elfogadott három, összesen 81 milliárd eurós költségvetési csomag kötelezettségei értelmében viszont idén júliustól inkább emelkedniük kell a terheknek, még akkor is, ha sikerül megúszni a gazdaság alakulásától függően vállalt újabb áfaemelést. Ha elengedik a gyeplőt, akkor tarthatatlanná válik az ez évre kitűzött 1,8 százalékos hiánycél − ez amúgy is egyre irreálisabbnak tűnik, hiszen különféle elemzői becslések szerint még idén is 1 százalékkal zsugorodhat a gazdaság, szemben a büdzsében szereplő 0,2 százalékkal.
Napi grafikonok
A növekedés beindításához ráadásul úgyse lenne elég az adóterhek esetleges mérséklése. Abban nagyjából minden elemző egyetért, hogy az olasz gazdaság meghatározó problémája a még mindig nagyon merev munkaerőpiac, valamint a magas munkaerőköltségek. A Monti-kormány nem véletlenül látott hozzá először a már állásban levőket erősen védő, az ideiglenes formákban foglalkoztatottaknak viszont alig valamit nyújtó munkajogi szabályozás módosításához − az eredmény felemás lett, miután a parlamenti pártok csak felvizezett módosításokat voltak hajlandók támogatni. Az egységnyi munkaerőköltség a válság éveiben is emelkedett − mintha az olaszoknak csak egy évtizedes késéssel \"esett volna le\", hogy a nagy erőfeszítések árán elért eurócsatlakozással elvesztették régen jól bevált versenyképességi eszközüket, a líra szükség szerinti leértékelését. A választások után felálló kormánynak szakértők szerint hasonló munkaerő-piaci és szociális reformot kellene keresztülvinnie, mint amit a Gerhard Schröder vezette szociáldemokratáknak sikerült az ezredfordulón Németországban, megteremtve a versenysikerek alapjait.
− adócsökkentés az alacsony és közepes keresetűek számára, emelés a gazdagoknál, az adóelkerülés letörése. Olaszország tartja magát kötelezettségvállalásaihoz, de növekedésösztönző uniós politikát sürget
Berlusconi és társai (PdL, Északi Liga)
− az adók általános mérséklése, a Monti-kormány által visszahozott − Berlusconi utolsó kormányra kerülésekor eltörölt − ingatlanadó megszüntetése, az így beszedett összeg visszafizetése. Szembeszállás az uniós fiskális megállapodással, az ECB mint hitelező erősítése
Monti listája
− folytatódó költségvetési szigor, de a válsághelyzetben elhatározott adóemelésekből öt év alatt 30 milliárd eurónyit visszavennének. A munkaerőpiac átalakítása, a zárt szektorok liberalizálása, a fiatalok munkához juttatása, a korhatáremeléssel járó, már beindított nyugdíjreform továbbvitele
Öt Csillag Mozgalom
− minden megszorító csomag elvetése, referendum az eurótagságról, a pártok közfinanszírozásának megszüntetése, korrupcióellenes törvények. Internet-hozzáférés mindenkinek, környezetvédelmi programok
