A FISH lesz az új PIGS?

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!

A Napi Gazdság csütörtöki számának cikke

A rövid távú pánikot felváltotta a nagybefektetők körében a hosszú távú aggodalom az eurózóna jövőjével kapcsolatban, és ez már egy új országcsoportot jelölő betűszóban is megnyilvánul − állapította meg Gillian Tett, a Financial Times szakírója. Az utóbbi két évben a befektetőket a PIIGS vagy a GIPSI − Portugália, Olaszország, Írország, Görögország és Spanyolország kezdőbetűiből az angolszász sajtó által különféleképpen összerakott, nem túl barátságos rövidítések − tartotta pánikban, ezen belül is a legjobban Görögország eurózónából való kilépésétől és az így fenyegető − a nemzeti valutához való visszatérés és az ezzel járó leértékelési − kockázatok miatt aggódtak.

Tavaly nyár óta azonban egy időre sikerült megnyugtatni a piacokat az eurózóna szétesésével kapcsolatban, és ugyan az ECB-nek köszönhetően a kötvénypiac stabilizálódott, a félelmek mégsem párologtak el teljesen. A hosszú távon jelentkező problémát azok a nagy eurózónatagok jelentik, amelyek hosszú ideje nem képesek növekedni: ezek a FISH országok (Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Hollandia).

A FISH országokat eddig nem emlegették együtt, hiszen Hollandia és Franciaország inkább az eurózóna erősebb, versenyképesebb és ellenállóbb magjához tartozott − közelmúltbeli gazdasági fejlemények azonban mégis a gyengébb láncszemek közé lökik őket. Franciaország a beszerzésimenedzser-indexek alapján néhány hónapja látványosan leszakadt Németországtól, az ország bankjai továbbra is válságban vannak, és az új elnök gazdaságpolitikai irányának helyességéről sincsenek meggyőződve a befektetők. Az erősen exportfüggő Hollandiában pedig − a némi késéssel csak a közelmúltban indult − ingatlanpiaci árzuhanás és ezzel összefüggésben a jelzáloghitelek magas GDP-beli aránya (107 százalék, szemben a spanyolországi 52 százalékkal) okoz félelmet; a kiugróan eladósodott háztartások próbálják visszafizetni hiteleiket, a kormány pedig a recesszió miatt egyre újabb megszorításokra kényszerül.

Az alacsony munkabérekkel és versenyképesen exportáló vállalatokkal rendelkező Németországon kívül az eurózóna többi részében alig találni olyan országokat (és azokat is csak a kisebbek között), amelyek érdemi növekedésre számíthatnak. A német modell a legtöbb közgazdász szerint nem vehető át univerzálisan − a többi európai gazdaságban ezért hosszú évekig tartó stagnálás ijesztheti el a beruházásokat és teheti egyre nehezebbé az államháztartás finanszírozását.