Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Reggel kilenctől alkonyatig a szabadban kell lennie, étkezésének legalább 75 százalékban gabonafélékből kell állnia, oltani lehet, de antibiotikumot csak szigorú orvosi ellenőrzés mellett kaphat − ezek nem gyereknevelési előírások, hanem a Label Rouge megszerzésének követelményei, csirkék számára. A Franciaországban 1960-ban civil kezdeményezésre bevezetett vörös címkét ma már ötszáz termék viseli, de először a délnyugat-franciaországi Landes megyében különböztették meg vele a tenyésztők a hagyományosan nevelt csirkéket a \"gyáriaktól\", ezzel garantálva a minőséget a halszagú combtól idegenkedőknek. A Label Rouge elterjedését nagyban segítette az utóbbi évtizedek gasztrodivatja − meg a félelem a nagyipari technológiákkal előállított élelmiszerektől −, így viszont mára éppen civil jellegétől került messze. Szabályozása 2006 óta törvényi szintű, odaítéléséről a mezőgazdasági tárca felügyelete alá tartozó eredetvédelmi és minőségi intézet (INAO) dönt, elnyerését és megtartását olyan folyamat szolgálja, mintha katonai rendfokozatról volna szó − igaz, olyan szubjektív elemekkel is, mint az évi ötszöri \"ízpróba\".
A manapság a francia baromfifogyasztás mintegy harmadát lefedő Label Rouge-t megcélzóknak el kell fogadniuk, hogy havonta ellenőrzik a feldolgozóüzemeiket, évente kétszer a keltetőket és a takarmánykeverőket − túl azon, hogy minden tenyészállományt is legalább egyszer. A csirketenyésztők így átlag 12 hetenként számíthatnak a certifikátorok látogatására, mert minimum 81 napig kell nevelni egy állatot (a nagyüzemieket átlag hat hét alatt \"pumpálják fel\"). Minden más téren is pontosan tudhatja egy gazda, mit kell tennie, ha a címkére vágyik: részletes szabályok írják le például, minimum mekkorának kell lennie egy ólnak, illetve a szabad kapirgálós területnek, hány csirke lehet összesen egyszerre egy farmon, hány napot kell legalább a szabadban tölteniük a keltetéstől számítva és maximum milyen messzire levő feldolgozóban végezhetik be életüket. Természetesen szó sem lehet olyasmiről, mint a halliszt vagy növekedést serkentő kiegészítők, és olyan durvaságokról sem, mint a csőr vagy a köröm levágása, ami a zsúfolt baromfitermelőkben rutinműveletnek számít.
Mindez a csirkékre vonatkozik, de megfelelő szabályozás és apparátus áll rendelkezésre csomó más területre: mára nemcsak a legkülönfélébb állatok, illetve termékek kapták meg a vörös címkét, a szárnyasoktól a bárányokon át a tenyésztett tengeri halakig, kolbászoktól sonkákig, hanem zöldségfélék is, mint például a híres rózsaszín fokhagyma vagy egyes lencsefajták. Akadnak emellett az INAO-listán sajtok, de van Label Rouge minőségű almabor és baguette − sőt fagyasztott pizza is.
