Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A következő években az olajexport vezető cége a Svájcban bejegyzett Glencore vállalat, megerősítve az ország pozícióját mint az orosz olajbárók választott hazájáét − írja szakértői véleményekre hivatkozva a vezető lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza. Ennek ellenére a PKB Orlen, a legnagyobb lengyel olajvállalat meglepte az elemzőket, amikor egy héttel ezelőtt a legnagyobb orosz állami olajcéggel, a Rosznyefttyel közvetlenül írt alá szerződést három év alatt 6 millió tonna olaj szállításáról a legnagyobb lengyel finomítónak Plockba. Ez az olajfinomító nyersanyagszükségletének 40 százalékát fedezi. A Rosznyeftynek ez a második legnagyobb közvetlen szállítási szerződése. Ennél nagyobbat csak az állami tulajdonban lévő China National Petroleum Companyval (CNPC) kötöttek, amely azonban a szibériai olajmezőket Kínával összekötő vezeték építésével függött össze, s ezért cserébe az oroszok 10 milliárd dollárnyi hitelt kaptak kínai bankoktól.
Az orosz elemzőknek sem sikerült rájönniük, miért kötött az Orlennel ilyen megállapodást a Rosznyefty és hasonlót a lengyel határ menti német városban, Schwedtben működő olajfinomítóval. Hivatalosan csak annyit közöltek Moszkvában, hogy ezekkel a szerződésekkel a Rosznyefty a Barátság kőolajvezeték egyik legnagyobb ügyfele lesz, ezen keresztül továbbítva évi 13 millió tonna kőolajat, ami csaknem harmada annak a mennyiségnek, amennyit Lengyelország és Németország összesen csővezetéken kap Oroszországból.
Jacek Krawiec, az Orlen elnöke rámutatott, hogy cége több mint 12 éves történelmében ez az első eset, hogy közvetlenül a kitermelővel sikerül hosszú lejáratú szállítási szerződést kötni. Négy évvel ezelőtt az akkor még miniszterelnök, ma államfő Vlagyimir Putyin Davosban biztosította Donald Tusk lengyel kormányfőt, hogy Moszkva ki akarja iktatni a közvetítőket a kőolajexportból. Ennek ellenére néhány hónappal később az Orlen az ismeretlen Souz Petrolium nevű svájci vállalattal kötött olajszállítási megállapodást, amely az oroszoknál alacsonyabb áron vállalta az orosz olaj szállítását. A cég tulajdonosi szerkezetét akkor még sűrű homály fedte. Azóta kiderült, hogy tulajdonosa Zjavugyin Magomedov orosz milliárdos, aki egyetemi évei óta Arkagyij Dvorkovics szűk baráti köréhez tartozik és jelenleg Dmitrij Medvegyev orosz kormányfőnek az energetikáért felelős helyettese.
Hasonló módon éveken át titok volt az energiahordozók piacán óriási sikereket elérő, szintén Svájcban bejegyzett Gunvor részvénytársaság tulajdonosainak köre, amely tulajdonképpen a Kreml által felszámolt Jukosz exportszerződéseit vette át, de közvetítői tevékenységét más cégek kivitelére is kiterjesztette. Így az elmúlt évtizedben a tartályhajókon exportált orosz olajnak már 40 százaléka a Gunvoron ment át. Évekkel később derült ki, hogy a Gunvor fő részvényese Gennagyij Timcsenko, aki az orosz lapok szerint Putyin ismerőse. A Reuters viszont tudni véli, hogy a tulajdonos kiesett a Kreml kegyeiből, mert helyette váratlanul a Rosznyefty kiviteli engedélyét a Glencore és az ugyan Hollandiában bejegyzett, de svájci központú Vitol kapta meg. Mindkét vállalat évtizedes múlttal rendelkezik és a világ legnagyobb olaj- és nyersanyag-kereskedői közé tartozik. Tulajdonosaik ismeretlenek. Azt azonban lehet tudni, hogy ez a két cég ad kölcsön 10 milliárd dollárt a Rosznyeftynek, hogy az megvehesse a konkurens, orosz−brit magántulajdonban levő TNK-BP vállalatot. Ennek fejében a Rosznyefty öt év alatt 67 millió tonna olajat ad el a két hitelezőnek, aminek 80 százaléka a Glencore-nak jut − amely ezzel az orosz olaj legnagyobb exportőre lesz.
