Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nehéz percek várnak Francois Hollande francia államfőre, ha úgy kell hazatérnie az EU-csúcsról, hogy elfogadta az agrártámogatások csökkentését a következő hét évre. Az uniós kiadásoknak jelenleg közel 40 százalékát fordítják a közös agrárpolitikára (CAP), ennek egyik fő haszonélvezője Franciaország. Az EU második legnagyobb gazdasága az EurActiv adatai szerint 2011-ben egymaga elvitte az uniós agrárpénzek csaknem 17 százalékát, a gazdáknak járó közvetlen támogatásoknak pedig a 20 százalékát, összesen több mint 9 milliárd eurót. A farmerek negyedét adó gabonatermesztőkre jutott a pénz mintegy harmada, míg a mezőgazdaságból élők felét kitevő állattenyésztőknek arányuknak megfelelő összeg jutott. Az összképhez hozzátartozik, hogy a francia GDP-nek csak mintegy a 2 százalékát adja a mezőgazdaság, szemben a szolgáltatási szektor 80 százalékos részesedésével.
A több mint ötven éve létező, alapvetően az akkor még hattagú közösség élelmiszer-ellátását féltő Charles de Gaulle francia elnök nyomására létrehozott CAP-ot folyamatosan reformálják a nyolcvanas évek óta, amióta a termelésközpontú támogatások hatalmas eladhatatlan élelmiszer-fölöslegeket eredményeztek. A vajhegyeket és a bortengereket sikerült is elhordani, illetve leapasztani, de azt az alapvető elvet nem kérdőjelezték meg, hogy a mezőgazdaságnak különleges bánásmódban kell részesülnie.
A mindenkori uniós alkuk legfontosabb ütőkártyáit általában a francia és a német résztvevő tartja a kezében; jelen esetben azonban a két ország agrárminisztere hiába egyezett meg arról tavaly, hogy a 2013-as nominális szinten kell tartani a 2014−2020-as agrárbüdzsét. Angela Merkel német kancellár a novemberi EU-csúcson az általános fiskális szigorítás jegyében keresztül tudta vinni, hogy a mezőgazdaság se úszhatja meg a csökkentéseket és ezt decemberben már a francia mezőgazdasági miniszter, Stéphane Le Foll is elismerte. Hollande ennek ellenére keményen küzdeni fog minden agráreuróért − vélik szakértők −, amivel természetesen szívességet tesz azoknak is, akik kisebb szereplőként vehetnek majd a kosárból.
Franciaországban egy szarvasmarha-tenyésztő éves átlagos jövedelme tavaly 15 ezer euró volt (támogatásokkal együtt), ami alig haladja meg a 13 300 eurós minimálbért. Le Foll most legalább azt szeretné elérni, hogy ha már lefaragják az egész agrárbüdzsét, akkor a CAP reformjának részeként tolják el az arányokat az állattenyésztők javára, amit a növénytermesztők nem vesznek jó néven. A mezőgazdasági termelők egy része a rugalmasabb támogatási rendszert részesítené előnyben, vagyis hogy az USA-ban működő gyakorlathoz hasonlóan több támogatáshoz jussanak a rossz években, illetve kevesebbhez a jobb időkben.
