Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A tőkepiacokon hatalmas megkönnyebbüléssel vették tudomásul, hogy az amerikai politikusok mégis elhárították a gazdaságot súlyos recesszióval fenyegető költségvetési szakadék közvetlen hatásait − a közgazdászok és elemzők azonban már jóval visszafogottabban értékelték az eseményeket. A vezető amerikai részvényindex, az S&P−500 − amely a határidős piacon a hét végén jóval 1400 alá is benézett − két nap alatt közel 5 százalékot emelkedett, pedig több piaci megszólaló is attól tartott, hogy érvényesülhet a \"hírre eladni\" logikája. Szárnyalt a többi részvénypiac is, a kockázati indexnek nevezett VIX szinte összeomlott, a jen és a dollár pedig tovább gyengült az euróval szemben − ezek mind azt jelzik, hogy a befektetők lényegesen kedvezőbbnek látják a helyzetet.
Abban azonban már kevesebben bíznak, hogy most egy igazán tartós rally indulna vagy a globális piac búcsút mondana a kockázatkeresés-kockázatkerülés kettősségének − amikor is politikusi nyilatkozatok fényében veszik vagy adják az eszközöket, szinte válogatás nélkül. A Citi elemzői szerint például bármikor jöhet az új leminősítés, mivel a megállapodáshoz vezető politikai folyamat nagyon nagy kockázatokat hordozott és maga az alku is inkább csak a vitás ügyek elkenéséből állt. A következő, márciusi határidő már a kiadáscsökkentésekről és az adósságplafonról fog szólni, és ebben a most többet engedő, ezért visszavágásra éhes republikánusok pozíciója lehet kedvezőbb. Amennyiben sikerül kiharcolniuk méretesebb kiadáscsökkentéseket, akkor visszacsempészhetik a költségvetési szakadék negatívabb hatásait; egy esetleges sikertelen adósságplafon-vita után pedig technikai csőd következne, ami beláthatatlan következményekkel járhat.
A bizonytalanság tehát néhány hónapos távlatban egyáltalán nem tűnt el, ami a fogyasztói és vállalati döntésekben is megmutatkozhat − tehát a cégek továbbra is jegelhetik beruházásaikat, a háztartások pedig visszatarthatják a fogyasztást. A makroelemzők többsége szerint ezért folytatódhat az eddigi trend, tehát az amerikai gazdaság potenciáljától elmaradó mértékben fog bővülni, de legalább nem esik recesszióba. A demokraták csak megtartani tudták a válság utáni élénkítő politikák egyes elemeit (köztük a rendkívüli munkanélküli-segélyeket), de új költségvetési stimulussal nem próbálják csökkenteni a továbbra is rendkívül magas munkanélküliséget. A JP Morgan elemzői szerint az első negyedévben 1 százalékra lassulhat a gazdaság annualizált növekedési üteme (elsősorban a legtöbb embert érintő adóemelés, az társadalombiztosítási járulék csökkentésének meg nem hosszabbítása miatt).
A hosszabb távú kilátások terén sem lett jobb a helyzet, hiszen az elfogadott adóemelésekkel a deficitet (az alapul vett makropályabecslésektől függetlenül) elhanyagolható mértékben sikerült csak csökkenteni. A kongresszusi költségvetési iroda (CBO) szerint évi 220 milliárd dollárt hozhatnak az új adók, ami a 16 ezer milliárd dolláros államadóssághoz képest aprópénz. Változtattak ugyan adókulcsokon − amiben a leggazdagabbak adóterhelésének emelése egy évtizedes trendet szakít meg, ami szimbolikus értelemben fontos lehet −, és bezártak néhány kiskaput is, de az átfogó adóreform elmaradt, tehát nem egyszerűsítettek a sokak szerint túl bonyolult adórendszeren. Mások az adóemelések korlátozott mivolta miatt panaszkodnak. Jeffrey Sachs, a Columbia professzora szerint továbbra is fenntarthatatlan, hogy miközben az amerikai szövetségi kormány kiadásai a GDP 23 százalékát teszik ki, addig az adóbevételek az eddigi 16 százalékos szintről is csupán a GDP 18 százalékára emelkednek, ami még mindig távol van a kiegyensúlyozottságtól. Ezzel szemben Paul Krugman (a Princeton publicisztikáiról ismert tanára) szerint a Bush-féle adócsökkentések javát most visszaszerezték az államkassza számára a legfelsőbb adókulcs és a tőkejövedelmek adójának emelésével.
Napi grafikonok
