Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Különösen fontos parlamenti választás lesz idén az eurózóna két különbözőképpen meghatározó országában: egyikük, Olaszország egy éve még épp csak kezdett kimászni a közös pénzt fenyegető veszélyforrás kategóriájából, másikuk, Németország a válság kezdete óta játssza az övezet húzóerejének szerepét. Az idén tavasszal amúgy is esedékes olasz választásokra már február 24−25-én sor kerül, miután a 2011-ben megbukott Silvio Berlusconi decemberben politikai zsarolással próbálkozott, amire a szakértői kormány feje, Mario Monti lemondással válaszolt. Monti tavaly kemény megszorításokkal, illetve szerkezeti reformok beindításával húzta ki a bajból Olaszországot. A bizalom visszaszerzését mutatta a kötvényhozamok 2-3 százalékpontos esése az eltelt egy évben, de ez csak akkor tartható fenn, ha a reformok folytatását látja a piac. Monti vállalná a feladatot: a volt uniós biztos a neve alatt futó listára várja azok szavazatát, akik programját támogatják. Az ügyvezető kormányfő szilveszteri üzenetében hangsúlyozta: nem akar centrista pártot szervezni, ha listája nem nyer (Olaszországban csak listás szavazás van), akkor kész szövetkezni az Európa-párti, antipopulista erőkkel. A jelenlegi legnépszerűbb párt, a baloldali Demokrata Párt (PD) vezetője, Pier Luigi Bersani ugyan támogatja Monti terveit, de a PD radikálisai, illetve a szakszervezetek a munkaerő-piaci változások visszacsinálását követelik. A kampány így vélhetőleg a reformokról szól majd, bár az olasz költségvetési hiány az uniós 3 százalékos küszöb alatt van, a hatalmas államadósság finanszírozása pedig idén kisebb terhet jelent: 158 milliárd eurót kell megújítani, szemben a tavalyi több mint 200 milliárddal.
A német kancellár, Angela Merkel se várhatja egész nyugodtan a szeptemberi megmérettetést: a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint ugyan a mögötte álló kereszténydemokrata CDU/CSU 41 százalékos népszerűséget élvez (ez a legjobb mutató közel hét éve), de koalíciós partnerük, az FDP az 5 százalékos parlamenti küszöböt se éri el. Jelen állás szerint azonban a baloldali erők se tudnának kormányt alakítani − politikai elemzők valószínűsítik, hogy újjáéled a 2005−2009-es konzervatív-szociáldemokrata együttműködés. A nagykoalíció jó állapotban levő gazdasággal indulna − a GDP-növekedés ugyan tavaly 1 százalék alá süllyedt, a munkanélküliség azonban a két évtizedes mélypontot jelentő 6,9 százalék körül maradt. Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter a karácsony után megjelenő Bildben igyekezett mindenkit előre megnyugtatni: a helyzet jobb, mint gondoltuk, egyebek közt azért, mert jól megy az USA-val, illetve Ázsiával folytatott kereskedelem. A német gazdaság kielégítő mértékben bővül majd 2013-ban − idézte a legnagyobb német napilapnak mondottakat a Reuters.
A pénzügyminiszter egyszersmind cáfolta azt a Der Spiegelben megjelent híresztelést, hogy egy újabb Merkel-kormány komoly megszorító intézkedéseket hozna a választások után az eurózóna válságkezelésében vállalt német szerep finanszírozhatósága érdekében.
