Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Csak a 18 év felettiek vehetnek dohányárut 2013. január elsejétől Olaszországban az új egészségügyi törvény értelmében − eddig 16 év fölött volt szabad a vásár. Ugyanígy nő a korhatár az alkoholnál is, és mindkét terméknél szigorúan szankcionálják a szabályszegést: aki kiskorúnak ad el belőlük, az 250-től ezer euróig terjedő büntetésre számíthat, visszaesőként a tarifa már 500−2000 euró, ezenfelül három hónapra fel is függeszthetik a bolt működését. Az ital- és cigarettaautomatákat úgy kell átalakítani, hogy le tudják olvasni a tb-kártyán szereplő \"költségvetési kódot\" (ez nagyjából megfelel a magyar adószámnak, az életkor is kiderül belőle).
A korlátozás betartásának ellenőrzése vélhetőleg az alkoholnál lesz nehezebb, mert az mindenféle üzletben kapható. A dohánytermékeknél könnyebb a helyzet, hiszen az egységes Olaszország létrejötte óta csak az állam által engedélyezett boltokban lehetett cigarettát, szivart vagy pipadohányt kapni. Idén már a vámhivatalokat is magába olvasztó állami monopóliumok igazgatósága (AAMS) rendelkezik a dohánytermékek fölött, ennél kell jelentkezni annak − minden év első negyedévének a végéig −, aki ilyesmit akar értékesíteni (Napi Gazdaság, 2011. december 7.). A 30 ezresnél nagyobb településeken nyilvános árverésen lehet trafikot szerezni, a kisebbeken pedig zártkörű pályázatot írnak ki, meghatározott szereplőknek. Manapság előnyt élveznek − e sorrendben − az olyan menekültek, akik hazájukban már szereztek hasonló engedélyt, a háborús sebesültek, illetve hadiözvegyek (az utóbbi években is estek el olasz katonák, például Irakban), a katonai kitüntettek, a munkahelyi baleset miatt legalább 40 százalékos rokkantnak nyilvánítottak, valamint az ilyen balesetben elhunytak özvegyei.
Alapvető szempont a dohányárusító helyek sűrűsége: 1500 főre juthat egy, illetve a legalább 800 lakosú településeken is lehet egy (a szétszórt, jellemzően hegyi kistelepüléseknél az AAMS tartományi hivatala adhat kivételt). Megszabják, hogy az egyes árudáknak legalább milyen távolságra kell lenniük egymástól − figyelembe véve a speciális értékesítőhelyeket is. Ilyenként ismerik el a kikötőkben, repülőtereken, pályaudvarokon, benzinkutaknál, valamint a kaszárnyákban és a börtönökben levő, dohányneműt is árusító üzleteket. Valamivel lazább a bároknak adható engedély: a kávézók akkor kérhetik, hogy cigarettát is tarthassanak, ha a legközelebbi dohányárusító hely legalább száz méterre van tőlük. Cigarettaautomatát viszont csak a klasszikus trafikok mellé lehet telepíteni, külön engedéllyel.
| (minimum, méter) | |
| Település létszáma (ezer fő) | |
| 100 ezer felett | 200 |
| 30−100 ezer között | 250 |
| 10−30 ezer között | 300 |
| 10 ezer alatt | 200 |
| Forrás: AAMS |
