Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Vlagyimir Putyin elnök büszkén idézte a Financial Timest, amely felállította a vezető gazdasági hatalmak, a G20 rangsorát, amelyen csak Szaúd-Arábia előzte meg Oroszországot. Büszkesége sok szempontból jogos. Az ország az elmúlt évet költségvetési többlettel zárta, idén a GDP négy százalékkal nő és a munkanélküliek aránya alig haladja meg az öt százalékot, az államadósság mindössze a GDP 9,6 százaléka. A kilátások azonban nem ennyire kedvezőek. Az idei harmadik negyedévben csupán 2,9 százalékkal bővült a GDP, ami a recesszióból való 2010-es kikerülés óta a legalacsonyabb.
A hét végén elfogadott költségvetés értelmében jövőre ugyan elenyésző, 0,8 százalékos lesz a költségvetés hiánya − a tavalyi aktívumhoz képest ez mégis negatív változást jelez. Az inflációt viszont még lejjebb szorítják, 5,5 százalékra, egy százalékponttal kisebbre az ideinél. Andrej Makarov, a duma költségvetési bizottságának elnöke úgy értékelte a büdzsét, hogy az szociálisan orientált és biztosítja az állam által ígért támogatásokat, függetlenül az olajárak és a világpiaci helyzet alakulásától − annak ellenére, hogy jövőre a nyugati elemzők már csak kétszázalékos gazdasági növekedéssel számolnak. A gazdaság szereplői azonban óvatosságra intenek és visszafogják beruházásaikat, amiben meghatározó szerepe van az orosz export 48 százalékát felvevő Európa válságának és a kínai gazdaság lassulásának. E helyzetben csökken az igény az energiahordozókra és a nyersanyagokra, vagyis az orosz kivitel csaknem egészére. Ezt még a Gazprom, a világ legnagyobb földgáztermelője és Oroszország vezető vállalata is megérzi − kemény utóvédharcokat folytat ugyan, de egyre több európai partnere követelésének kénytelen engedni és csökkenteni a szállított gáz árát és mennyiségét.
A külgazdasági környezet romlása növeli a belső piac jelentőségét. A lakossági kiadások adják az orosz GDP felét, és októberben, amikor a reálbérek éves összevetésben 6,1 százalékkal emelkedtek, a lakossági fogyasztás 4,5 százalékkal nőtt. A másik, még erőteljesebben meghatározó tényezőt az állam megrendelései jelentik. Milliárdokat költenek például az infrastruktúrára és a hadsereg újrafegyverzési programjára, amit kiterjesztenek a magánvállalatokra is. A legújabb elképzelés értelmében 300-400 céget is bevonhatnak a katonai atomprogramba, bővítve a hadiiparnak eddig is alkatrészeket és anyagot beszállítók körét.
Jelentős bevételeket ígér a privatizációs program, amelynek célja a külföldi tőke és technológia vonzása úgy, hogy az idegeneknek ne legyen beleszólásuk a nagyvállalatok irányításába. A jól hangzó szólamok dacára az orosz vezetésnek esze ágában sincs kiengedni a gazdaság gyeplőjét a kezéből. Minden elemző kedvence − amikor az orosz gazdaság és a politika összefonódásáról írnak − a Gazprom példája. Ugyan Moszkva hevesen tagadja, számtalan példa van rá, hogyan élt a cég az orosz politika támogatásával, és hogyan támogatta a Gazprom a Kreml politikai céljainak érvényesülését. Bulgária kapcsolata megromlott a Kremllel, mert felmondta az Atomsztrojekszport vállalattal kötött szerződését a beleni atomerőmű építéséről. A felhők azonban nagyrészt eloszlottak, amikor egy hete a bolgárok aláírták a Déli Áramlat, az orosz gázt Dél-Európába szállító vezeték bulgáriai szakaszának felgyorsított építéséről szóló megállapodást − amit a Gazprom 20 százalékos árcsökkentéssel jutalmazott. A politikai és a gáz kapcsolatát ennél is ékesebben mutatja, hogy Moszkvában közölték: hajlandók az Ukrajnának szállított gáz árát ennél is többel leszállítani, ha Kijev csatlakozik az orosz vezetésű vámunióhoz, amelyben egyelőre csak Belarusz és Kazahsztán vesz részt. Ez a mostani vámunió a csaknem Szovjetunió méretű közös gazdasági térségnek, az eurázsiai uniónak lenne a magja, amit Putyin megálmodott − és amivel kapcsolatban egyes orosz szakértők úgy nyilatkoztak, hogy akár Magyarország is csatlakozhatna hozzá.
