A régióban a magyar ráta a legmagasabb

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!

A kelet-közép-európai régió valamennyi országában hasonló alapforgatókönyv érvényesül a kamatpályában: az eurótérség konjunktúrájára rendkívül érzékeny növekedési pályákat most lefelé kell módosítani, ami lényegében deflációs környezetet idéz elő, ám a fiskális alkalmazkodás mindenhol ársokkokat okoz, így a régióban egyedül a drasztikus belső leértékelésen átesett Romániában sikerült eddig a jegybanki cél alá szorítani az inflációt. Elemzők szerint ugyanakkor a dekonjunkturális kilátások miatt középtávon sehol sem érvényesül komolyabb pénzromlás, ezért ahol a monetáris lazításra lehetőség van, várhatóan lép a jegybank és kamatot vág.

A legnagyobb valószínűsége a kamatcsökkentésnek Lengyelországban és Csehországban van, bár a két országban a kamatpályák eltérően mozognak. Csehországban a válság kitörése óta lényegében az indikatívnak számító eurókamatlábon vagy az alatt sikerült tartani az irányadó rátát, amire egyfelől a régió többi országához képest sikeresen menedzselt infláció és a válság előtt tapasztalt gyors reálgazdasági felzárkózással járó árfolyam-felértékelődés adott lehetőséget. Fiskális oldalról a magyarnál vagy a lengyelnél fegyelmezettebb államháztartásnak és az alacsonyabb bruttó adósságállománynak is köszönhető a fejlett országokhoz hasonló kedvező kockázati árazás, ami alacsony nominális kamatszintet eredményezett.

Mindezek hatására Csehországban nemhogy nem alakul ki a magyar és lengyel háztartásokra jellemző, külföldi devizában történő eladósodás, de a határ közeli osztrák és bajor területeken a koronahitelezés vált helyenként népszerűvé (amit az alacsonyabb nominális kamat és az eurócsatlakozással várható árfolyam-felértékelődés tett vonzóvá). A cseh alapkamatot júliusban érte be az eurózóna irányadó rátája, amelyet 25 bázisponttal vágott az ECB. A csehek pedig még júniusban szállították 0,5 százalékra a kéthetes reporátát, a lépést a nemzeti bank a romló gazdasági kilátásokkal indokolta. Miroslav Singer, a cseh jegybank elnöke már májusban szorgalmazta a kamatvágást, mondván: ha most nem lépünk, később nehezebb lesz.

Bár az inflációs nyomás enyhe Csehországban, júniusban éves alapon 3,5 százalékos árindexet mértek, a jegybank 3 százalékos céljának elérését külső tényezők − így a megemelt forgalmi és jövedéki adók − veszélyeztetik. A magyaréhoz hasonlóan a cseh költségvetés bevételi oldalának rendbetétele miatt kényszerült a kormány az áfa alsó kulcsát 10-ről 14 százalékra emelni. A júniusi kamatvágás alig okozott meglepetést a piacon, gyakorlatilag az elemzők egyöntetűen számítottak a lépésre, miután kiderült, hogy a cseh növekedési kilátások a korábbiakhoz képest jelentősen romlottak, gyakorlatilag a tavalyi harmadik negyedév óta technikai értelemben recesszióban van az ország, az idei első három hónapban rekordmértékű, 1 százalékos visszaesést mért a statisztikai hivatal. Cseh szakértők szerint ezért itt nem áll meg a kamatciklus, akár még az idén nulla százalékig süllyedhet a cseh alapráta.

Lengyelországban is a forgalmi- és jövedékiadó-emelések miatt lódult meg az infláció, de a többi országénál kedvezőbb gazdasági kilátások miatt itt aktívabb jegybanki szerepvállalásra volt lehetőség. Májusban a varsói jegybank váratlanul kamatot emelt, amit a vártnál magasabb inflációs kilátással indokolt (az idei évre 3,9 százalékos inflációt jósol). A megemelt inflációs előrejelzéssel párhuzamosan viszont romlanak a növekedési kilátások, ami azt sejteti, hogy a monetáris ciklusban fordulat következhet. Legalábbis a lengyel hitelpiacon már árazzák a vágást, és Marek Belka lengyel jegybankelnök is olyan üzeneteket fogalmaz meg, hogy monetáris lazításra lehet szükség. Jelenleg a piac hat hónapos időtávon 25 bázispontos kamatcsökkentést vár.

Romániában már tavaly novemberben megkezdődött a kamatcsökkentési ciklus, amit elemzők szerint az IMF-fel történő hitelmegállapodás tett lehetővé, illetve a rendkívül kedvező inflációs környezet. Májusban rekordalacsony szintre, 2 százalék alá esett a román pénzromlás üteme, így idén nemcsak hogy sikerül a 3 százalékos cél alatt tartani az indexet, hanem a jövő évtől új, 2,5 százalékos célt határozott meg a jegybank. A kamatvágás kezdetekor 6,25 százalékos román alapkamat idén márciusig 5,25 százalékra csökkent, de azóta − hiába a kedvező inflációs pálya − megállt, és az elemzők a fokozott politikai bizonytalanságok miatt egyelőre nem is várnak folytatást.