A szövetségi kormány azt szeretné elérni, hogy azokat a másodlagos jelzálogkölcsönöket, amelyeket amerikai nagybankok − így a JPMorgan, Bank of America, Wells Fargo, Citigroup − bocsátottak ki, de a fedezetül szolgáló értékpapírokat a közben állami felügyelet alá került két finanszorozó garantálja, ne a bankoknak, hanem a finanszírozónak kelljen leírnia.
A vita nem új keletű a kibocsátó bankok és a finanszírozó között, tavaly például nem sikerült megegyeznie a Fannie Mae-nek az egyik legnagyobb jelzálog-hitelező Bank of Americával a veszteséges értékpapírok visszavételéről, ezért a BofA úgy döntött, hogy több jelzáloghitelt nem ad el a Fannie-nek.
A piaci likviditást korábban a finanszírozók biztosították a hatalmas amerikai jelzálogpiacon azáltal, hogy az elsődleges hitelkibocsátók − a bankok − hiteleit megvették, majd értékpapírokba csomagolva magánbefektetőknek továbbadták. Mivel az ingatlanárak összeestek, tömérdek ilyen értékpapír veszítette el értékét, ezért a finanszírozók, elsősorban a Fannie és a Freddie, de magánbefektetők is, megpróbálták ezeket a veszteséges értékpapírokat visszavásároltatni az elsődleges kibocsátókkal, de a legtöbb esetben nem sikerült megegyezni.
A szövetségi kormány terve szerint nem minden veszteséges értékpapírra vonatkozna az általános adósságkönnyítés, csak azokra, ahol az adósság mértéke meghaladja a fedezetül szolgáló ingatlan értékét. A hitelleírás pedig értékarányos lenne, vagyis az adósság névértékének az ingatlanár fölötti részét kellene csak elengedni. Az FHFA becslése szerint a 11 millió úgynevezett \"underwater\" hiteles adósságrendezése, vagyis azoké, akik jelzáloghitele meghaladja az ingatlan fedezeti értékét, legalább újabb 100 milliárd dollárjába kerülne az adófizetőknek, akik eddig egyébként a Freddie és Fannie konszolidációjára 153 milliárd dollárt költöttek.
A Fannie és a Freddie veszteségleírásának fedezete még abban az esetben is meghaladná a 82 milliárd dollárt, ha az amnesztiát csak azokra a hitelekre alkalmaznák, ahol az adósságnak az ingatlanérték 115 százaléka fölötti részét engednék el, ez másfél millió Freddie- és Fannie-ügyfelet érintene. Az underwater jelzáloghitelesek összesített hitelmérlege egyébként meghaladja a 700 milliárd dollárt.
A kormány célja, hogy mielőbb életet leheljen az ingatlanpiacba, miközben a jegybank az amerikai hitelezőket félti a jelzáloghitel-veszteségektől, a nyomás így a két jelzálog-finanszírozóra nehezedik.
A független hatóságként működő FHFA eseti elengedéseket elfogadna, amíg az ingatlanárak újra nem emelkednek, vagyis az adósságkönnyítés címén kamatteher-enyhítést preferálna az általános amnesztiával szemben.
Az FHFA érve szerint a banki mérlegekben lévő másodlagos jelzálogkötvények alárendelt adósságelemek a Freddie és Fannie által garantált adóssághoz képest, vagyis az adósságelengedésnél nekik előbb kellene a veszteséget leírniuk. Csak a Fannie Mae 2800 milliárd dollárnyi jelzáloghitelt garantál, a nem fizetők aránya azokban az esetekben, ahol a tartozás értéke meghaladja az ingatlan fedezeti értékét, 15 százalékos, márpedig az amerikai jelzáloghitelesek ötöde tartozik ebbe a kategóriába.
