Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Eredetileg a kötvénycseréken keresztül történő adósságkicserélést az eurózónában az írek kezdték el, hogy a 2014-es piaci visszatérésükre minél nagyobb terhet csoportosítsanak át későbbre. Gyakorlatilag a görög adósságrendezés egyik eleme is a túl koncentrált lejárati struktúra kedvezőbb időbeni elosztásra cserélését célozta − igaz, ebbe nem önkéntes alapon vonták be a befektetőket. A kibocsátóknak nemcsak azért lehet érdekük a követelések időbeli átalakítása, mert azzal a saját kötvénypiacaikon tudják a kínálati nyomást enyhíteni, hanem mert az összeurópai adósságpiacon is egyenetlen a lejárat. A jövő évtől csökken a kibocsátási dömping, ami adott keresleti étvágy mellett az egyensúly felé terelheti a piacot, vagyis a későbbiekben − változatlan befektetői érdeklődést feltételezve − kedvezőbb feltételek mellett történhet az adósságszolgálat.
Idén nagyjából hasonló méretű adósságot kell megújítaniuk a nagyobb európai kibocsátóknak, mint tavaly, a lejárati szerkezet viszont eltérő. Nagyobb kibocsátás áprilisban és júliusban várható, amikor csaknem 120, illetve 140 milliárd eurót kell 11 eurózóna-tagországnak egyszerre megújítania − derül ki a Reuters felméréséből. Jelentősebb kötvénylejáratok 2012-ben még az őszi hónapokban lesznek: szeptemberben 70, októberben 100, majd decemberben 60 milliárd euró adósságot kell egyszerre megújítani.
Az egyes országok bruttó kibocsátási tervét tekintve látható, hogy idén a német, az olasz és a francia piacokon lesznek a legnagyobb volumenű kibocsátások: csak Olaszországban 215 milliárd euró a terv, míg a kevésbé problémás Németországban 182 milliárd, Franciaországban pedig 178 milliárd euró. Az évekre lebontott adósságeloszlás a német és a francia piacokon viszonylag egyenletes: a németeknél például tavaly is 182 milliárd euró volt a bruttó kibocsátási terv, míg a franciáknál 197 milliárd.
A magas áht-hiányú országokban viszont az adósságmegújítás mellett sok új kötvényt eszközöl kibocsátani a helyi adósságkezelő. Erre jó példa Olaszország, amely az idei 192 milliárd euró körüli lejárathoz képest 215 milliárd eurós bruttó kibocsátást tervez. Viszont ezen országokban − így Olaszországban és Spanyolországban − a következő években jelentősen csökken a finanszírozási igény, amelynek valószínűleg érezhető hatása lesz valamennyi európai piacon.
Olaszországban jövőre 100 milliárd euró adósságot kell megújítani, 2016-ban már csak 51 milliárd a nettó finanszírozási igény, míg Spanyolországban az idei 61 milliárd euróról 2016-ra 16 milliárdra csökken. A bruttó kibocsátási tervek egyelőre csak 2012-re vonatkoznak, a későbbiek főleg az áht-folyamatoktól függnek.
