Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ahogyan arra számítani lehetett, 0 és 0,25 százalék közötti szinten tartotta az irányadó kamatrátát a Federal Reserve nyíltpiaci bizottsága (FOMC) tegnapi kamatdöntő ülésén. A döntést követő nyilatkozatban egyedüli váratlan elemként az energiaárak miatt átmenetileg megugró infláció említése volt, de a szavazásra jogosult tíz bizottsági tagból kilencen az eddigi monetáris politika folytatását támogatták. A piac egyöntetűen ezt a bejelentést várta, miután a Fed rengeteg monetáris és kommunikációs trükkel próbálta az elmúlt fél évben erősíteni a befektetői bizalmat, ezek beérésére pedig még idő kell.
A legaktuálisabb ilyen trükk a tavaly szeptemberben indított Csavarás hadművelet (Operation Twist), amelynek keretében a kezelésében lévő kötvények lejárati szerkezetét súlyozza át a rövidebb lejáratokról a hosszabbak felé, olyan nyíltpiaci művelet keretében, amely nem a kötvények kifutásához igazodik, hanem közvetlen kötvénycseréhez. A program júniusig tart, és még mintegy 300 milliárd dollárnyi adósságot cserélnek ki. A hatás egyelőre vegyes: az állampapír-piaci hozamgörbe kiegyenlítettebbé vált, a hosszú oldalon például 2 százalék alá csúszott a hozamszint, miközben az infláció 2,9 százalékos, a rövid oldalon viszont csak enyhe emelkedés következett be, és kérdéses, hogy egy hirtelen megugró infláció melyik irányba billentené meg a görbét.
A programmal szemben megfogalmazott kritikák szerint hiába nyomta a jegybank történelmi mélybe a forrásköltségeket, az továbbra sem hozott átütő eredményt a gazdaság felépülésében. Bár tény, hogy a munkaerőpiacon történik stabilizáció, de ez még nem éreztette hatását a hitelkeresleti oldalon, márpedig az amerikai fogyasztó bizalom az utóbbihoz is erősen kötődik. A kétkörös kötvényvásárlási program eddig 2300 milliárd dollárral pumpálta fel a jegybanki mérlegfőösszeget, és feltehetőleg folytatni fogják. Sajtóértesülések szerint a jegybankárok nem zárnának ki egy 300-400 milliárd dollár nagyságrendű jelzálogkötvény-vásárlási programot (QE3), amiről részleteket akár már a második negyedévben is szivárogtathatnak, ám a Fed elnöke egyelőre erről nem beszélt.
Olyan lehetőség is szóba került, hogy az ECB korábbi kötvényprogramjaihoz hasonlóan a Fed is sterilizálhatná a piacot, amikor friss forrással látja el a bankokat. Ehhez az kellene, hogy egy újabb program keretében a kereskedelmi banki tartalékolás növelésével kiszívják a megnövekedett pénzmennyiséget a rendszerből. A kritikusok szerint ennek nincs sok értelme, legfeljebb azokra a politikai vádakra lehet alkalmas válasz, amelyek eszközárrobbanástól és ennek negatív reálgazdasági visszacsatolásától, például elszabaduló inflációtól tartanak.
Mások szerint a pénzmennyiség növelése eleve nem éri el a kívánt hatást, ezért azt felesleges is folytatni, mivel Amerikában is likviditási csapda van kialakulófélben. Vagyis a mesterségesen alacsony szintre vágott tőkeköltségek az egyébként is elöregedő társadalomban a nyugdíjas megtakarítókat hozza hátrányos helyzetbe a hitelfelvevőkkel szemben. Pedig a hitelfelvételi kedv egyébként is nyomott a folyamatos adósságleépítések miatt, ergo hatástalan a forrásköltségek leszorítása. Akkor viszont a megtakarítókat kellene támogatni, amihez éppen ellentétes monetáris eszközökre lenne szükség: kisebb jegybanki mérlegfőösszegre és magasabb kamatokra. De erre most nincs esély, ugyanis a Fed 2014-ig gyakorlatilag garantálta, hogy szinten tartja a kamatokat.
