Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A jegybanki likviditási program elsősorban a bankközi hitelpiaci bizalom helyreállítását szolgálja azáltal, hogy támogatja a bankok nyereségtermelő képességét. Ám érezhető reálgazdasági hatáshoz a vállalati és lakossági hitelkihelyezések felpörgetésére lenne szükség. Az ECB statisztikái szerint e területen egyelőre nem hozott fordulatot egyik LTRO sem. Igaz, adatok egyelőre csak az első program hatásairól vannak, de az látszik, hogy a transzmissziós mechanizmus beindítására a jegybankok egymaguk nem képesek.
A fő problémát az jelenti, hogy a magánadósság-hegyek leépítése miatt hiába jutnak kedvező feltételek mellett forráshoz a pénzügyi közvetítők, azt nem helyezik ki a hitelpiacon. Helyette egymást finanszírozzák vagy a jegybanknál parkoltatják tőkéjüket, amelyhez fedezetként esetleg állampapírokat vesznek, de ez utóbbit is csak most kezdik felfedezni azokon a piacokon, ahol relatíve nagy biztonság mellett lehet szép profitot termelni, például Olaszországban vagy Spanyolországban.
A magánszektor eladósodása miatt a transzmissziós mechanizmus keresleti oldalon nem működik, vagyis a lakosság és a vállalatok nettó törlesztők maradtak, szemben az \"arany évekkel\", amikor még szinte korlátlan volt a hitelfelvételi kedvük. Kínálati oldalon sincs minden rendben, hiszen a tőkeszabályokat éppen most szigorítják, ami a bankokat is a hitelportfóliójuk leépítésére készteti.
A jelenség nem országspecifikus. Ha csak a vállalati hitelállományt nézzük, Európa-szerte 1-2 százalékos visszaesés volt megfigyelhető az utóbbi időszakban − az MNB legfrissebb elemzése szerint. Az ECB statisztikája szerint az eurózóna kereskedelmi bankjainak összesített mérlegében a nem pénzügyi szolgáltatók betétállománya a tavalyi negyedik negyedévben 102 milliárd euróval, 12 322 milliárdra csökkent, miközben az egyéb pénzügyi szolgáltatóké 186 milliárddal nőtt, vagyis hiába a szerény hitelállomány-bővülés, azt a bankközi hitelezés magyarázza, az ezen kívüli szegmensben drasztikus konszolidáció zajlik. Hasonló folyamatok láthatóak a betétállománynál is, az összesített mérlegadat szerint 54 milliárd euróval, 10 948 milliárdra csökkent a nem pénzügyi szolgáltatók állománya, miközben az utóbbiaké 240 milliárddal nőtt.
Az eurózóna bankjainak összesített teljes hitel/betét mutatója 104 százalékához képest a nem pénzügyi szolgáltatók esetében a mutató még mindig 125 százalékos, ami azt sejteti, hogy a hitelaktivitás normalizálódása még egy ideig várat magára. Ezt erősíti, hogy a kereskedelmi bankok készpénz- és jegybanki betétállománya is nőtt tavaly, utóbbi most 828 milliárd eurós rekordszinten van, annak ellenére, hogy ezen a tenderen alig lehet kamatbevételt realizálni.
