Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A választóvonal a görögöknek megszavazott második mentő csomag, hiszen ennek esetében újratárgyalták az első csomag pénzügyi feltételeit, és teljeskörűen átrendezik az adósságokat. Ezzel szemben Írország esetében sikeres politikával akár vissza is térhet a bizalom az ország finanszírozhatósága iránt, amit az adósságkezelő a mielőbbi piaci visszatérésre tud felhasználni; kötvénycsereprogramok keretében Dublin már most képes javítani a finanszírozás kondícióin, így a kamatterhen és a lejárati szerkezeten.
A portugál kormány célja, hogy 2013 szeptemberétől teljes körben a piacról finanszírozza magát, ami egyelőre még távoli illúziónak tűnik. Szembetűnő különbség a görög és a portugál helyzet között, hogy Lisszabonban sikerült egy többpárti, ellenzéki és kormányerőket is magában foglaló konszenzust kialakítani az IMF-től kapott 78 milliárd euró fejében végrehajtandó reformokra. A befektetői bizalmat is erősítő társadalmi konszenzus azonban törékeny. A portugál kormány egyelőre sem a kondíciókról, sem pedig egy újabb pénzügyi csomagról nem akar tárgyalni, ugyanis fél, hogy a lépés nem nyerné el a nemzetközi hitelezők és a piac szimpátiáját. Az ellenzéki baloldali pártok, érdekes módon az üzleti érdekképviseletekkel és a szakszervezetekkel karöltve, viszont azt szeretnék elérni, hogy legyen egy második csomag, és az első IMF-hitel feltételrendszerét is alakítsák át.
Az ellenzék érveit erősíti, hogy a portugál kormány korábbi, 5 százalékos költségvetésideficit-vállalása csak súlyos társadalmi áldozatokkal lesz tartható, mivel a külpiaci környezet a megállapodás óta drasztikusan megváltozott. Az elemzők legalább 3 százalékos GDP-visszaesést várnak idén. Ezenkívül a \"sikeres\" görög megállapodásra is hivatkozhatnak az ellenzékiek. Az üzleti kamara elnöke több időt, alacsonyabb kamatokat és még egy legalább 30 milliárd eurós csomagot kérne az uniós partnerektől, a szakszervezetek és az ellenzéki kommunista párt viszont a reformok lassítását kívánják elérni. Egyelőre nincs kenyértörés a felek között, ám könnyen lehet, hogy a politikai stabilitás megszakadása kezelhetetlen helyzetet idézne elő Lisszabonban, aminek vége akár a senki által nem szándékolt adósságátstrukturálás is lehet.
A megegyezésre lesz érdemes törekednie a kabinetnek, már csak azért is, mert a pozitív ír példa azt mutatja, hogy bizonyos feltételek megváltoztatását tárgyalásos úton is el lehet érni. A tavaly hatalomra került ír kabinetnek például sikerült kamatenyhítést kérnie azzal, hogy valóban tartotta szavát a hiánycélokkal kapcsolatban. A portugál reformok iránt egyébként kevés a befektetői bizalom, hiába esett rekord 17 százalékról 12 százalékos szintig a hosszú oldali hozamszint, azt részben az ECB közvetlen intervenciói, részben az LTRO-tól lehívott olcsó forrást használó hazai bankok stabilizálták.
