Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Központi Bank (ECB) hároméves futamidőre 1 százalékos kamat mellett biztosít korlátlanul likviditást európai bankoknak, amelyek az első, decemberi tenderen közel 500 milliárd eurót hívtak le. A második tendert február 29-én tartja a jegybank, ahol elemzők szerint hasonlóan nagy érdeklődés várható; annyi biztos, hogy a hitellehíváshoz szükséges fedezeti szabályokon könnyíteni fognak, éppen azért, hogy a kisebb hitelintézetek is hozzáférhessenek az olcsó forráshoz.
Néhány európai iparágban, elsősorban az autóiparban a vállalatcsoportoknak van házon belüli banki szolgáltatásuk, aminek célja, hogy saját hitelcsatornáikon keresztül segítsék az értékesítést. Ezek a kereskedelmi tevékenységet folytató pénzügyi egységek akár hozzá is férhetnek az LTRO-hoz, ha az ECB a bankjaik által kibocsátott fogyasztói hitelleveleket is elfogadja fedezetként (ez feltehetőleg így is lesz). A Financial Times értesülései szerint érezhető a készülődés az autóiparban, a német Volkswagen és a francia Peugeot-Citroën tervezi megcsapolni az olcsó hitelt, míg a BMW-nél nem nyilatkoztak a forrásstratégiáról.
Németországban − hasonlóan a távol-keleti iparosítási modellhez − a vállalati konglomerátumokhoz korábban kapcsolódtak a pénzügyi részlegek, amelyek a piaci forrásszerzés helyett a sokkal bürokratikusabb, ám házon belül szervezett tőkeszerzést hivatottak biztosítani. A Siemens is kiterjedt pénzügyi tevékenységi körrel rendelkezik (a cégnél nem árulták el, hogy tervezik-e az LTRO kihasználását). A hatályos uniós szabályozás átalakította az európai vállalati pénzügyi modelleket, amiben a piaci alapú angolszász forrásszerzés vált elterjedtté. A legtöbb európai vállalat ezért kötvénykibocsátásokon keresztül jut tőkéhez, a jellemzően 3−5 éves futamidejű adósságleveleket 3−6 százalék körüli évi kamatteher mellett bocsátják ki, néhány milliárd eurós tételben.
Iparági szakértők szerint viszont versenyelőnyre tehet szert az a gyártó, amely rendelkezik saját banki részleggel, hiszen azokban a szektorokban, ahol hagyományosan nagy a forrásigény az átlagos költségekhez képest, sokkal alacsonyabb áron lehet így tőkéhez jutni. Ráadásul az olcsó jegybanki forrást nem feltétlenül csak hitelügyletekbe lehet visszaforgatni, hanem a termeléshez szükséges forrásként is felhasználható. Saját banki tevékenységgel jellemzően kiskereskedelmi láncok, illetve ingatlanfejlesztők rendelkeznek, de hiteltevékenységre szakosodott egységet gyakorlatilag bármilyen iparágban ki lehet alakítani.
Amerikában vagy Japánban rendszeresen folytatnak forrástámogatásra alapozott iparpolitikát: legutóbb például a 2008−2009-es válság idején a TARP alapból lehetett olcsó hitelhez jutni. Az Európai Unióban viszont kényes témává vált az iparpolitika, amely közösségi szinten még nem létezik, tagállami szinten pedig szigorú versenyjogi szabályok gátolják. Az ECB likviditási programja egyelőre inkább kiskapuként funkcionálhat az érintett nem pénzügyi vállalatok számára, de ha tömegessé válna a jelenség, akkor uniós szinten aktuálissá válhat a szabályozás átgondolása.
