Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Januárban 4,5 százalékra ugrott a pénzromlás üteme Kínában, ezzel szemben a konszenzus éves szinten legfeljebb 4 százalékos drágulást prognosztizált. A torzító hatások − így a holdújév árfelhajtó tényezőjének − kiszűrésével ellentmondásos kép rajzolódik ki. A tisztított maginfláció trendszerűen tovább süllyedt 1,8 százalékra, sőt a termelői ágazatokat érintő árindex a konszenzus alá esett. Meglepetést keltett viszont az élelmiszerárak több mint 10 százalékos megugrása. Az egyszeri hatást követően februártól viszont visszatérhet az árszint a korábbi mederbe, ami a kínai gazdaság stabilizálódása szempontjából döntő fontosságú lenne.
A globális lassulás alól ugyanis az ázsiai gazdaságok sem vonhatják ki magukat, ezért a kínai jegybank és a kormány a tavalyi inflációs küzdelem helyett idén a növekedés megtámasztására helyezi át a hangsúlyt. A pesszimista forgatókönyv szerint idén akár 8 százalék alá is eshet a kínai növekedési ráta. Amennyiben ez a munkaerőpiac felszívó erejét gyengíti, az könnyen vezethet szociális feszültségekhez. Ez azért is lehet kellemetlen Pekingnek, mert a pártállam csúcsán az idén hatalomátadás zajlik, amit hagyományosan minél nyugodtabb környezetben szeretnek levezényelni.
A kormányzat célja, hogy idén 3,5 százalékon stabilizálódjon az éves infláció a tavalyi átlagos 5,4 százalék után. Ezzel ugyanis az eddigi negatív egyszázalékos reálkamatszint a semleges tartományba kerülhetne vissza, ami a jegybank mozgásterét is növelhetné az esetleges monetáris lazításra. A monetáris döntéshozók viszont most óvatosan fognak a kamathoz nyúlni, elképzelhető, hogy legalább márciusig nem lép a jegybank. A középtávú inflációs kockázatot az élelmiszerárak mellett az energiahordozók drágulása okozhatja, ráadásul az utóbbi kiskereskedelmi piaca központi szabályozás alá esik, amit éppen most készül felszabadítani Peking, de valószínűleg az árreformmal is óvatosabban bánnak.
A hosszú távú inflációs trendben a legfontosabb tényező az ország demográfiai pályája. Közgazdászok szerint most kezdi éreztetni hatását az egygyerekes kínai családmodell, ami miatt egyes gazdasági övezetekben már szűkössé vált a munkaerő-utánpótlás, aminek két ellentétes hatása lehet. Rövid távon a bérköltségek megugrása miatt inflációs kockázatot jelent, másfelől rohamosan felgyorsulhat a kínai társadalom elöregedése, ami viszont a vásárlóerő gyengülése révén hosszú távon a japán szindrómához vezethet, vagyis dezinflációs csapda felé haladhat az ország.
A pártállam igyekszik elébe menni a problémának, a hét közepén bejelentették, hogy a minimálbér 13 százalékkal emelkedik évente 2015-ig és a következő öt évre mintegy 45 millió új munkahely megteremtésére, valamint a kis- és középvállalkozások intenzívebb támogatására kerül sor.
