Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Bár a két ország gazdasági helyzete sokban különbözik, Görögország után Portugáliát is megtalálták a befektetők. Január elején az S&P leminősítette a portugál adósságokat, amivel az ibériai ország mind a három hitelminősítőnél a bóvli kategóriába került. Ezt követően a portugál állampapírok kiestek több euró-bond indexből, például a Citigroup vette ki saját kosarából, mondván, ott bóvlit nem tarthat. Az államkötvények egyébként is illikvid másodpiacán a lépés az eladói oldalt erősítette, de mivel vevők eleve nem voltak, a vételi és az eladási pozíciók közötti különbség soha nem látott mértékben kiszélesedett.
A portugál kötvényhozamok az európai enyhülés dacára megugrottak: az ötéves papíroknál 22 százalék közelében is járt a görbe, míg a 10 éves hozamok a hét elején először lépték át a 17 százalékot. Ilyen helyzetben Portugália nem tud visszatérni a tőkepiacokra, és jogosan vetődik fel, hogy ha a portugálok nem kezdik el a 78 milliárd eurós IMF/EB-programjuk meghosszabbítását, akkor a 2013-ban esedékes kötelezettségeik átstrukturálására kényszerülhetnek. A Reuters által megkérdezett elemzők 70 százaléka szerint lesz második csomag, az ő nézetüket osztja néhány portugál szakember is, például az iparkamara feje, aki szerint még legalább 30 milliárd euróra lenne szüksége az országnak.
A portugál gazdaság problémái nem új keletűek. Az elmúlt tíz évben alig akadt olyan év, hogy a növekedés üteme meghaladta volna az 1 százalékot. Ehhez képest az államadósság már a válság előtt is robusztusan emelkedett, míg 2005-ben a GDP-arányos adósságráta 64 százalék volt, ez 2009-re 83 százalékra kúszott fel és idén várhatóan a 111 százalékot is meghaladja. A portugál adósságszint ennek ellenére nem kirívóan magas, a görög nominálértékének körülbelül 60 százaléka. A fő problémát inkább az jelenti, hogy az ország állampapírpiacát mindig is a külföldiek dominálták, ezért az ország külső finanszírozási képessége nagyon nagy mértékben kiszolgáltatottá vált a nemzetközi folyamatoktól. Bár a portugál költségvetési fegyelmet össze sem lehet hasonlítani a göröggel, más szempontból a baj oka itt sokkal inkább szerkezeti eredetű. Az egyik ilyen örökölt probléma, hogy Portugáliában ritka rugalmatlan a bérlakáspiac, gyakorlatilag központi ármoratóriummal befagyasztották a lakbéreket, ezért lehetetlen életet lehelni az ingatlanpiac ezen szegmensébe. A lakosság többsége ezért lakáshitelt vett fel, hogy saját ingatlanhoz jusson, ami a háztartások finanszírozási képességét tolta a negatív tartományba. A gyenge megtakarítási képesség mellett az alacsony növekedési pálya kényszeríti tartósan külső forrás bevonására az államot és a bankokat.
A kormány 2010 óta próbálja átalakítani a költségvetés struktúráját, eddig felemás sikerekkel. Az első nagy reformhullám például a bevételi oldalra összpontosított, szinte minden adókulcsot megemeltek, miközben itt is elég sok volt az egyszeri elem, amivel tavaly sikerült ugyan 5,8 százalékon megfogni az államháztartási hiányt, ám idén az EB előrejelzése szerint a GDP 3 százalékát is elérheti a gazdasági visszaesés üteme. Mindenesetre a portugáloknak 2013 májusáig biztosított az IMF-pénz, ezt követően viszont több nagy tételű törlesztés lesz esedékes − különösen a szeptemberi, 8 milliárdos kötelezettség jelenthet nagy akadályt. A jelenlegi kondíciók mellett aligha sikerülne a piaci visszatérés, de a bizalmat erősíthetné, ha a 4,5 százalékos idei hiánycélt sikerülne tartani.
