Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Elnökválasztási kampánya nyitányaként dobta be Nicolas Sarkozy francia államfő a versenyképességet javító intézkedésekre − áfaemelésre és a munkát terhelő adók csökkentésére − tett javaslatát. Osztatlan lelkesedést saját pártjában sem szerzett a \"német típusú\" adóátalakítás ötlete, amiről korábban a francia kormánypárt egyik képviselője vélekedett úgy, hogy politikai öngyilkossággal ér fel − a válság azonban felülírta a terveket. Francia kommentárok szerint egy ilyen nagyságrendű átalakítást gazdaságpolitikai vitának kellett volna megelőznie, de három hónappal az elnökválasztás előtt ilyenre már kevés az esély. Sarkozy emellett népszerű javaslattal is próbálkozik, például a pénzügyi ügyletekből származó jövedelem megadóztatásával.
A terv szerint a forgalmi adó kulcsát a jelenlegi 19,6 százalékról 21,2 százalékra emelnék, hogy ezzel a 13 milliárd euróra becsült bevétellel fedezzék a társadalombiztosítási járulék ugyanekkora mértékű kiesését. Ez az ötlet nem ismeretlen Franciaországban, miután Berlin 2007-ben sikerrel csökkentette a munkaterheket a fogyasztás kárára. A támogatók szerint a lépés az árfolyam-leértékeléshez hasonló előnyhöz juttatja az országot, hiszen a forgalmiadó-emelés elsősorban az importköltségekben jelentkezik, míg a járulékcsökkentés kedvező hatása az exportágazatot érinti (a közös fizetőeszköz bevezetése előtt Franciaország gyakran élt az árfolyam-leértékelés eszközével). A szkeptikusok szerint viszont Franciaország esetében a pozitív hatás kevésbé egyértelmű, mint a németeknél: miközben a francia külkereskedelmi egyenleg folyamatosan deficites volt, addig Németországban a külkereskedelem szerepe sokkal nagyobb, a belső piac pedig kevésbé jelentős a növekedésben.
Vita helyett inkább merev elutasítás várható a munkavállalók részéről, de a rivális szocialista párt elnökjelöltje, Francois Hollande sem tartja jó ötletnek. A munkavállalók várható reakciójához hozzátartozik, hogy Sarkozy a kollektív szerződéseket is rugalmasabbá tenné, ami a franciák szemében a jóléti állam jelképének számító heti 35 órás munkahét elvételét jelentheti.
