Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Írország 2010 szeptembere óta nincs jelen a piacon, elsődleges kibocsátásokat nem tart. Óriási hiányát a Nemzetközi Valutaalap és az EU által biztosított 67,5 milliárd eurós kölcsönből finanszírozza. A külső finanszírozási igényhez az ír bankok államosított kötelezettségei mellett a magánszektor óriási adóssága is hozzájárul, a jelzáloghitel-piaci lufi miatt a háztartások eladósodottsága az ír GDP 129 százaléka, ami példátlan a fejlett világban. A tavaly kormányra került új kabinet 2013 végéig tervez a nemzetközi hitelezők árnyékában maradni; a cél, hogy 2014-től önerőből szervezzék meg az adósságmegújításokat.
2014-ben 20,5 milliárd eurónyi adósságlejárat esedékes, amiből 11,8 milliárd januárra esik. Mivel az államháztartás 5 százalékos hiányát is fedezni kell, a finanszírozási igény mintegy 23 milliárd euró. Az adósságkezelő a lejárati szerkezet átalakításával próbálja finomhangolni a visszatérést, amit eddig kötvényswapon keresztül ért el. A csereaukciót a múlt héten tartották, és az eredmény sikert jelzett: a befektetők 3,52 milliárd eurónyi, 2014. januárban lejáró állampapírt cseréltek el az eredeti 4 százalékos kuponról (4,9 százalékos hozam mellett) új, 4,5 százalékos kuponú és 5,152 százalékos hozamon forgó 2015. februári papírokra.
A stratégia sikere a befektetői bizalomtól függ, ami az utóbbi hetekben látványosan tért vissza az ír piacra. Például az 5 éves papírok másodpiaci hozama a nyári 18 százalékról az év elejére 8 százalékra, azóta pedig 6 százalék alá esett, vagyis az IMF-csomag előtti szintre. A bizalmat külső tényezők mellett hazaiak befolyásolják: például hogy 2011-ben visszatért a növekedési pályára az ír gazdaság, de ennél fontosabb, hogy az IMF felé vállalt célkitűzéseket rendre betartják.
Elemzők szerint Dublin javuló megítéléséhez hozzátartozik a válság ellenére is fenntartott politikai kiszámíthatóság. Ezt könnyen fenyegethette volna, hogy Dublinnak is adósságkönnyítéssel kell segítenie a bajba jutott lakáshiteleseken, akik közül becslések szerint minden tizedik fizetésképtelen. A kormány ezért a hitelezők bevonásával egyedi alapon háztartások tízezreinek adósságát könnyíti. A másik fontos reform a csődtörvény megváltoztatása. A korábbi gyakorlat 12 évben maximálta a csődvédelmet, ami miatt csődvédelmi turizmus alakult ki az országban. Az új törvény 3 évre szállítja le a csődvédelem maximális idejét, ami az ingatlanfejlesztői piac tisztulását fogja eredményezni.
A sikert főleg az eurózóna válsága veszélyezteti, például az exportpiacok összedőlésén vagy egy újabb likviditási válságon keresztül. Az íreknek ezért különösen fontos az ECB likviditási programja, amely a jól működő transzmissziós mechanizmuson keresztül közvetlenül is hat az itteni finanszírozási költségekre.
