Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Görögország maradt a fókuszban az uniós pénzügyminiszterek (Ecofin) keddi találkozóján, de megegyezés nem született a hellének és hitelezőik közötti vitában. A megfigyelők szerint a brüsszeli találkozó hangulata a két évvel ezelőtti eseményeket idézte, amikor Berlin hajthatatlan volt a görög mentőcsomag kapcsán, ez a magatartás pedig az egész eurózóna jelenlegi válságához vezetett.
Szkeptikusok most is arra figyelmeztetnek, ha nem sikerülne időben tető alá hozni a második görög mentőcsomag feltételeit, az a későbbiekben magasabb költségek formájában és a válság dominóhatásán keresztül visszaüthet. A fő kérdés a görög adósság átstrukturálása körül lebeg: az elég valószínű, hogy a mintegy 200 milliárd eurónyi görög adósságelem névértékét felezni fogják, vagyis a magánbefektetők 1:2 arányban válthatják be régi kötvényeiket új görög állampapírokra.
Vita van viszont arról, hogy milyen fix kamatfelárat rakjanak a görög adósságlevelekre. Az eurózóna nagyobb finanszírozó országai, élükön Németországgal, abban érdekelt, hogy alacsonyak legyenek a kamatok, hiszen jó ideig ők fogják fedezni a görög adósság utáni terheket. A tárgyalóasztal mellől egyre inkább kiszoruló görögök helyett tehát a német, osztrák, holland és svéd pénzügyminiszterek képviselik az eurózóna érdekeit, velük szemben a magánbefektetői csoport áll. Utóbbiak számára egyelőre annyit tud nyújtani az EU, hogy szoros figyelemmel követi a görög államháztartási reformot, amiről folyamatosan várják a monitoring-jelentéseket, illetve állandó mechanizmusokat építenek be abba a fiskális paktumba, ami az unió összes tagállamának pénzügyi garanciáját hivatott biztosítani. Ennyi persze nem elég a sebeiket nyalogató magánbefektetőknek, ezért a pénzügyminiszterek terítékén lehet, hogy szélesítik a válságmentő alap volumenét.
Ez az a pont, ahol viszont a németek korábbi álláspontjukhoz ragaszkodva nem hajlandóak további kedvezményekre. A Berlin által jóváhagyott 221 milliárd eurós német hozzájárulást nem emelik meg, de arról esetleg hajlandóak tárgyalni, hogy párhuzamosan fusson egy ideig az unió ideiglenes (EFSF) és júliustól hatályos állandó (ESM) mechanizmusa, ami összességében 1000 milliárd eurónyi pénzügyi puffert jelenthetne a tagállamoknak. Az ESM felállításáról hétfőn döntöttek az eurózóna pénzügyminiszterei. Másik szerkezeti megoldás lehetne az eurókötvények bevezetése, de a kockázatközösség gondolatáról sem akarnak hallani a németek, pedig ezzel enyhíteni lehetne a nyomást az olasz vagy a spanyol kötvényeken is. Sőt egy ilyen megoldást a franciák is szívesen támogatnának.
Megegyezésre nincs sok idő, hiszen március 20-án lejár közel 15 milliárd eurónyi görög kölcsön, amit fedezet híján nem lehetne máshonnan, csak a jelenleg működő ideiglenes EFSF válságalapból törleszteni. A görög pénzügyminiszter február közepére ígért egy újabb hivatalos ajánlatot a magánhitelezőknek, de a pénzügyminiszterek szeretnének még ebben a hónapban megegyezni a görög kimentés részleteiről. A tárgyalásokat ezt követően az IMF és a német−francia küldöttek veszik át − nekik sem lesz könnyű meggyőzniük a magánbefektetőket arról, hogy a görög csőd elkerüléséhez nem lehet akármilyen feltételeket Athén nyakába varrni. A magánhitelezők legalább 4 százalékos kamatot kérnének az új kötvények után, míg az uniós pénzügyminiszterek célja, hogy a görög államadósság kezelhető szintre kerüljön, vagyis hogy az adósságráta 2020-ra a GDP 120 százalékára csökkenjen.
A keddi találkozó másik fontos témája a fiskális fegyelem intézményesítése volt, az erről szóló bizottsági ajánlásokat a pénzügyminisztereknek kell kidolgozniuk és a februári G20-csúcs elé terjeszteniük.
