Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A várakozásoknak megfelelően rekordalacsony szinten, 1 százalékon tartotta az eurózóna irányadó kamatrátáját az Európai Központi Bank (ECB) kormányzótanácsa csütörtöki ülésén. A döntés egyhangú volt, a tanács tagjai tehát mind kivárásra játszanak − derült ki Mario Draghi ECB-elnök sajtótájékoztatójából. Az óvatos jegybanki nyilatkozat azért indokolt, mert a középtávú gazdasági kilátások nem rózsásak: továbbra is nagyok a lefelé mutató növekedési kockázatok, sőt néhány tagországban fennáll a recesszió veszélye. Ezzel szemben a legfontosabb indikátor terén nem lát veszélyt az európai jegybank, a középtávú 2 százalékos inflációs cél elérhetővé válik néhány hónapon belül. A jegybankelnök értékeléséből elemzők arra következtettek, hogy valamilyen újabb monetáris élénkítésre nagyobb az esély, mint a szigorításra, ám ennél konkrétabb megfogalmazás a mostani sajtótájékoztatón nem hangzott el.
Monetáris eszközökkel elsősorban az európai bankközi hitelpiacot igyekszik élénkíteni az ECB, ennek szólt a decemberi hároméves hitelprogram is (LTRO), amit Draghi sikeresnek értékelt, az elemzői vélemények azonban egyelőre megoszlanak. A bankok valóban rekordvolumenű, közel 500 milliárd eurónyi forrást hívtak le a programból, de a piaci hatások ennél sokkal tompábbak voltak: az ECB-nél elhelyezett banki betétállomány is folyamatosan rekordszinten van, a nagyobb és biztonságosabb tagországok állampapírpiacain pedig olyan nagy a kereslet, hogy negatív hozamkörnyezet alakult ki.
Az ECB-eszközt akkor lehetne egyöntetűen sikeresnek tekinteni, ha a bankok egymás hitelezésére fordítanák az 1,75 százalékos kamatra szerzett forrást, amit aztán a gyengébb, de sokkal magasabb hozammal kecsegtető kötvénypiacokon forgatnának vissza − ennek először éppen tegnap volt egyértelmű jele. Draghi kiemelte, hogy az ECB-nél betéteket elhelyező intézetek nem azonosak a hitelfelvevőkkel, vagyis az a feltételezés, hogy a bankok kis veszteség mellett is a biztonságot preferálják, nem feltétlenül igaz.
A negatív növekedési kilátások miatt ugyanakkor nem lehet még állampapír-piaci stabilizációról beszélni. Bár az amerikai vagy brit jegybankhoz képest sokkal kötöttebb a frankfurti központi bank mandátuma, az sem elképzelhetetlen, hogy Európában eddig példátlan eszközöket is bevetnek. Ilyen lenne, ha a vállalati kötvénypiacon is vásárolna a jegybank, ami az iparpolitikai moratórium miatt eddig tiltott volt. Szakértők szerint azonban vannak olyan iparágak, ahol sokkal erősebb az európai, mint a tagállami háttér, ilyen például a repülőgépgyártás vagy az energiaszektor. Másfelől a központi bankok európai rendszerének forrásához legnagyobb mértékben hozzájáruló németek adott esetben kérhetik, hogy ha a bajba jutott tagországokat az ő pénzükön mentik ki, akkor a gyengélkedő vállalataikat is közös eszközökkel támogassák.
