Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megítélésem szerint az ajánlat egyszerűen nem volt elég jó Nagy-Britanniának − így indokolta meg David Cameron brit kormányfő az egész Európai Unióra vonatkozó szerződésmódosítás elutasítását, amivel egyszersmind megvétózta a 27 tagú fiskális unió létrehozását. Cameron kezdettől fogva világossá tette: csak akkor áll kötélnek, ha kemény garanciákat kap arra, hogy Londonnak vétójoga lesz a pénzügyi rendszer jövőbeni szabályait illetően, mert szerinte azok fenyegetik London európai pénzügyi központként betöltött szerepét. A brit kérést Nicolas Sarkozy francia államfő úgy interpretálta, hogy Cameron ezzel felmentést kért országának a pénzügyi szabályozás alól, ami szerinte elfogadhatatlan, hiszen Európa jelenlegi problémái, legalábbis részben, épp ebből a szektorból erednek. A konzervatív brit miniszterelnök − miután a tudósítások szerint órákig hiába próbálkozott azzal, hogy engedményeket szerezzen országa pénzügyi szektorának − nem halogatta döntését azzal sem, hogy a törvényhozásnak dobta volna a labdát. Nem akartam a parlament elé vinni a dolgot − idézte szavait a Financial Times −, mert nem tudtam volna tiszta lelkiismerettel ajánlani, így inkább éltem vétójogommal.
Ez tiszta beszéd − ismerték el az első kommentárok −, de ettől még az a helyzet, hogy Nagy-Britannia egyedül maradt. Egyelőre nehéz felmérni, hogy ez milyen következményekkel jár uniós szerepére, illetve gazdasági érdekeire nézve. Nemcsak az ellenzék, hanem még a koalíciós partner liberális párt egyes politikusai is aggodalmukat fejezték amiatt, hogy Nagy-Britannia a jövőben kimaradhat olyan fontos európai döntések meghozatalából, amelyek majd őt is érintik − erre figyelmeztetett a Bloomberg beszámolója szerint Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsának elnöke is. A konzervatív pártból viszont olyan véleményeket is idéztek a hírügynökségek − név nélkül −, hogy tovább kell menni a szigetország leválasztásában: egyesek szerint népszavazást kell tartani az EU-tagság fenntartásáról, mások beérnék annyival, hogy vissza kellene szerezni a hatalmat Brüsszeltől olyan kérdésekben, mint a mezőgazdasági vagy a halászati politika, vagy akár a munkaidő szabályozása.
Pénzügyminisztere mindenesetre kiállt Cameron mellett: megvédtük Nagy-Britannia pénzügyi szolgáltatásait és ipari vállalatait az eurózóna eltúlzott, az EU nem euróországait is érintő integrációjától − nyilatkozta a BBC rádiónak George Osborne. A miniszterelnök pontosan azt csinálta, amit előre megígért − tette hozzá Osborne −, ha nem így járt volna el, akkor az európai intézmények ránk kényszerítették volna az új szerződéseket, aláásva Nagy-Britannia érdekeit. Arra azonban még brit politikai szakértők is felhívták a figyelmet, hogy nehéz megérteni, miért állna országuk érdekében az elszigetelődés, amikor üzletileg és diplomáciailag oly sok szállal kötődnek Európához − elég arra gondolni, hogy az Európai Unió Nagy-Britannia legnagyobb piaca, tavaly például oda irányult kivitele 54 százaléka.
