Nem könnyítette meg az idén már ötödik sorsdöntő csúcsértekezletre össszegyűlő európai vezetők dolgát az Európai Központi Bank (ECB). A kormányzótanács tegnapi ülésén ugyan a várakozásoknak megfelelően kamatot csökkentettek és újabb likviditásbővítő eszközök bevezetéséről is döntöttek, ám Mario Draghi, az ECB november óta hivatalban levő elnöke sajtótájékoztatóján alaposan lehűtötte az eurózóna jegybankjának további válságkezelő szerepvállalásával kapcsolatos reményeket. Az ECB most kötvényeik időnkénti másodlagos piaci vásárlásával segít a veszélybe került országokon − a mentőakciót eddig még megúszó Olaszországon és Spanyolországon −, és korábban sokan azt remélték, most leteszi a garast az aktívabb piacra lépés mellett. Ezeket a reményeket arra alapozták, hogy Draghi a múlt héten utalt rá: az ECB további akciókra szánhatja rá magát, ha az európai vezetők megegyeznek a szorosabb fiskális együttműködésben. Draghi azonban most meglepőnek nevezte, hogy szavainak olyan értelmet tulajdonítottak, miszerint az ECB felgyorsítani készül a kötvényvásárlásokat − vélhetőleg nem akarta, hogy a tegnap esti vacsorával induló EU-csúcs résztvevői előre biztosra vegyék a jegybanki támogatást és ezért elkönnyelműsködjék a döntéseket.
A pénzügyi piacok normális működése helyreállításának legfontosabb előfeltétele egy új fiskális egyezmény, amely magában foglalja a fiskális szabályok alapvető újrarendezését, együtt az eurózóna kormányainak kötelezettségvállalásaival − nyomatékosította korábbi elvárásait Draghi. Azt sem tartja könnyen járható útnak, hogy a közvetlen beavatkozásra fel nem jogosított ECB az IMF-en keresztül segítsen felépíteni az eurózónát megóvó tűzfalat, vagyis hogy a Valutaalapnak nyújtson kölcsönt, amelyet az euróországok kötvényeinek megvásárlására fordítana. Ha az IMF kizárólag az eurózónán belüli kötvényvásárlásra fordítaná a neki adott pénzt, az az ECB alapszerződésébe ütközne − közölte a Reuters szerint Draghi. Mindezek a kijelentések elegendőek voltak ahhoz, hogy mélybe lökjék az eurót a dollárral szemben (lásd írásunkat a 13. oldalon), szinte lenullázva a monetáris lazítást jelentő döntések hatását.
