Garantált közönségsikerre számíthat az osztrák fővárosban a szürrealizmus világhírű belga képviselője: a bécsi Albertina és a Tate Liverpool összefogásával megszervezett reprezentatív kiállításon René Magritte (1898−1967) több mint kétszáz műve sorakozik fel kilencven köz-, illetve magángyűjtemény anyagából, a világ minden tájáról.
A november 9-től február 26-ig látható tárlat felöleli a művész teljes pályafutását, a húszas évek párizsi periódusától a második világháború utáni újrakezdésig, felmutatva számos új részletet mind a művész precíz rituálét követő privát életvitelét, mind pedig sajátos munkamódszereit illetően. Amilyen szabadon szárnyaló volt ugyanis Magritte fantáziája, olyan kispolgárian merev volt az élete: minden délelőtt öltönyben festegetett, délutánonként pedig sakkozott. Vásznain azonban hasznosította ifjúkori reklámgrafikusi tapasztalatait is, legyen szó a hétköznapi tárgyak meghökkentő társításairól vagy a banális és az erotikus elemek keveréséről. Visszatérő motívumai közé tartoznak a keménygalléros-nyakkendős-köcsögkalapos elegancia (például két önarcképén, Az újságolvasón és A zarándokon), az égen úszó szikladarabok (A fények birodalma, Személyes értékek), a kitárt szárnyakkal repülő galamb körvonalába pingált bárányfelhők (A csók vagy A nagy család). Felbukkannak az induláskor példaképnek tekintett Salvador Dalí vagy Max Ernst ihlető ötletei is, a Magritte-ról alkotható összképet pedig fotók, filmek és eredeti írott dokumentumok teszik teljesebbé.
A Zarándok René Magritte 1966-ban, halála előtt egy évvel festett önarcképe
