Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Mint Herman Van Rompuy, az EU állam- és kormányfői tanácsának elnöke bejelentette, a stabilitási mechanizmus keretét úgy növelik meg, hogy a ténylegesen hozzáférhető hitelösszeg elérje a 440 milliárd eurót. Ez a jelenlegi névleges keret, amelyből a mostani hitelminősítési helyzetben azonban csak mintegy 250 milliárd használható fel.
A résztvevők - köztük Nicolas Sarkozy francia elnök - beszámolója szerint döntöttek arról is, hogy a jelenlegi ideiglenes mechanizmust 2013-ban felváltó állandó euróstabilitási rendszerben igénybe vehető maximális összeg 500 milliárd euró lesz.
Emellett új elemként állapodtak meg abban, hogy a mechanizmusokból az elsődleges piacokon is vásárolhatnak kötvényeket.
Görögországnak a korábban megállapítottnál egy százalékponttal alacsonyabb kamatokat kell fizetnie a pénzügyi problémáinak enyhítésére nyújtott nemzetközi hitelekre, és nő a visszafizetésre kapott idő is. Utóbbit a közlések szerint a jelenlegi 3-ról 7,5 évre emelik.
A versenyképességi paktumban a belső államadósság csökkentésére, a bérkiadások visszafogására irányuló javaslatok és kötelezettség-vállalások szerepelnek, beleértve a nyugdíjkorhatár emelését, a munkaerőpiac rugalmasabbá tételét, illetve a deficit- és adósságcélok nemzeti törvénykezésbe foglalását is. A csomag célja nem pusztán a versenyképesség növelése, hanem a foglalkoztatási helyzet javítása, az államháztartás fenntarthatóságának szavatolása és a pénzügyi rendszer stabilitásának biztosítása is.
A német-francia kezdeményezésre született csomagban szereplő intézkedések közül a tagországoknak nem kötelező mindet teljesíteniük, hanem azok segítségével a saját gazdaságukra szabott nemzeti intézkedéscsomagot állíthatnak össze. Ezek teljesítéséről azonban egy év elteltével számot kell adniuk.
A paktum alkalmazására egyelőre csak az euróövezeti országok vállaltak kötelezettséget. A megállapodásnak azonban - mint Van Rompuy kiemelte - az is része, hogy az övezeten kívüli EU-tagországok is csatlakozhatnak hozzá, önkéntes alapon.
Az euróövezeti országok vezetői - köztük Sarkozy és Angela Merkel német kancellár - a találkozó utáni nyilatkozatokban a csomagnak elsősorban az államadósság leszorításában játszott szerepét emelték ki.
Van Rompuy hangoztatta: mind a 17 euróövezeti tagország vezetőjének meggyőződése, hogy gazdaságaikat versenyképesebbé és működésében egymáshoz jobban közelítővé kell tenni. A paktum fő ereje szerinte, hogy politikai kötelezettséget jelent, amely hozzáadódik a piac nyomásához és a nemzetközi intézmények nyomásához, amely eddig is érezhető volt.
A most elhatározott intézkedéseket a következő, március 24-25-i európai uniós csúcsértekezleten véglegesítik.
A találkozó a helyszíni értesülések szerint azért nyúlt a tervezettnél hosszabbra, mert Írország nem fogadta el, hogy a tárgyalt intézkedések között az adórendszert érintők is vannak, mindenekelőtt a társasági adó alapjának kiszámítási módszere.
Ez az egyik oka annak, hogy Írország, amely a stabilitási segítségben részesülő másik euróövezeti államtól, Görögországtól eltérően most nem tudott kamatcsökkentést elérni. Az ülés résztvevői közleményben üdvözölték azt a programot, amelyet Portugália kormánya jelentett be pénteken. Úgy vélték, olyan intézkedésekről van szó, amelyek erősítik a bizalmat és a szolidaritást az egész euróövezetben.
A találkozó eredményeiről - korábbi bejelentés szerint - Van Rompuy szombaton személyesen tájékoztatja az Európai Unió soros elnökségét adó Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort.
Az eddiginél jobban számon kérhető kötelezettségvállalások rendszere jelenti az igazi újdonságot az euroövezet, illetve az Európai Unió versenyképesség-növelő paktumában, amelyet péntek éjjel fogadtak el az euroövezeti országok állam- és kormányfői.
A végleges változat fellazítja némileg az eredeti német-francia elképzelések kötelezettségi körét, ugyanakkor olyan elemeket foglal magában, amelyek biztosítják a vállalások rendszeres ellenőrzését, akár teljesítésük bizonyos mértékű kikényszerítését.
A csomag lényege, hogy kijelöli a foglalkoztatási, pénzügyi és vállalkozói politika azon elemeit, amelyekre vonatkozóan az euroövezeti országok, illetve a paktumot elfogadó más EU-tagok hosszabb távra szólóan vagy rendszeresen közös célkitűzéseket állapítanak meg (ezek közül az általánosabbakat már maga a paktum tartalmazza). A közös célok közül az érintett tagállamok "étlapszerűen" választanak, azaz azok alapján olyan nemzeti programot állítanak össze, amely legjobban illik saját országaik belső adottságaihoz. A közös célkitűzések nem minden esetben konkrét előírást jelentenek: a nyugdíjkorhatárt illetően például a paktum úgy fogalmaz, hogy annak emelését minden tagország igazítsa saját demográfiai, életkori adottságaihoz.
A paktum működését szigorú alapelvek szabályozzák, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy ne lazuljon az övezet és az EU egysége, sőt fokozódjék. Az alapelvek közé tartozik, hogy a csomag nem csorbíthatja az uniós belső piac egységesedésében már elért eredményeket. A csomag elemeinek továbbá teljes összhangban kell lenniük az új típusú gazdaságpolitikai koordinációval (az úgynevezett gazdasági kormányzással vagy európai szemeszterrel) - a paktum célja az is, hogy kiegészítse, hozzáadott értékkel erősítse az együttműködést ezen a téren.
Az euroövezeti kormányfői tanács úgy fogalmazott, hogy a paktum további erőfeszítéseket tartalmaz a már létezőkhöz képest, és azokat végrehajtási menetrenddel is kíséri. A tagországi vállalásokat bele kell foglalni a gazdasági koordináció keretében már kötelezővé tett, éves nemzeti reformprogramokba, és azok szigorú ellenőrzéséről az uniós központi szervek gondoskodnak, mindenekelőtt az Európai Bizottság és a tagországok kormányait képviselő Tanács az Európai Parlament bevonásával.
Tekintettel arra, hogy a csomag számos foglalkoztatási és szociális elemet is tartalmaz, kötelező összetevőjeként azonosították az egyeztetést a szociális partnerekkel is.
A paktum négy alapcélkitűzés köré épül. Ezek közül a versenyképesség javulását elsősorban a bérpolitikai és termelékenységi fejleményeken, mutatókkal mérik, majd. Ide tartozik a bérek és juttatások versenyképességi szemléletű felülvizsgálata, a béreket az inflációhoz igazító eljárások korszerűsítése és az üzleti környezet javítását célzó intézkedések kidolgozása is.
A foglalkoztatás javítására tett intézkedések veleje a munkaerőpiac rugalmasabbá tétele, a feketemunka csökkentése és a munkavállalás ösztönzése. A paktum javasolja, hogy a tagországok tegyenek adópolitikai vállalásokat is ezek érdekében. A foglalkoztatás versenyképességi szemléletű alakulásának mutatói közül a paktumban a hosszú távú és az ifjúsági munkanélküliséget emelték ki.
A harmadik célkitűzés a közkiadások fenntarthatósága. Idetartozik a nyugdíjrendszerek reformja a korhatár már említett esetleges emelésével, illetve az előnyugdíjazási lehetőségek csökkentésével. Ugyancsak idevág a nemzeti pénzügyi szabályozásba építendő "adósságfékek" megkövetelése, azaz annak jogi kötelezettségű célul tűzése, hogy a belső államadósság nem lép túl egy adott mértéket.
A negyedik alapcél a stabilitás erősítése a pénzügyi szektorban. Ennek kulcseleme a bankágazat szigorúbb ellenőrzése rendszeres stressz-tesztekkel, továbbá a banki, háztartási és vállalati adósságállományok szintjének figyelése.
A paktumot a tervek szerint a következő európai uniós csúcstalálkozón, március 24-25-én fogadják el hivatalosan. Erre az értekezletre az euroövezeti tagországoknak már lehetőség szerint el kell készíteniük első nemzeti célkitűzéscsomagjaikat. Ekkorra várják a nyilatkozatokat az euroövezeten kívüli EU-tagországoktól is, hogy csatlakozni kívánnak-e a paktum végrehajtásához.
A versenyképesség-növelő paktum végcélja, hogy segítsen gyorsítani a gazdasági növekedést az EU-ban közép- és hosszú távon is, segítsen megőrizni az EU szociális modelljét, és a lakosság számára jobb jövedelmet, magasabb életszínvonalat tegyen lehetővé - hangoztatták a témáról kiadott közleményben az euroövezeti állam- és kormányfők.
