Elfogadta a lett országgyűlés a magáncsődről szóló törvényt, mentőövet dobva ezzel az ország nagyszámú adósának. A rendelkezés szerint amennyiben az adós a csődeljárás lejártát követően - azaz a jelzálog eladása után - képes a hitel fennmaradó részének felét törleszteni, a bank egy éven belül leírja a hitelt. Ha csak a 35 százalékát tudja visszafizetni az ügyfél, akkor két, ha 20 százalékát képes törleszteni, akkor három éven belül írják le a tartozást. Minden más esetben a hitelt három és fél év után vezetik ki a könyvekből, és az adósnak a mindenkori havi fizetése harmadát kell a törlesztésre fordítania.
Azért is volt rendkívül fontos, hogy meghozza a magáncsődről szóló törvényt az országgyűlés, mert Lettországban kiemelkedően magas a rossz hitelek aránya: június végén az összes hitel 28,6 százaléka késedelmes volt, ezen belül a 90 napon túli kötelezettségek aránya 19 százalékot tett ki. A törvényt első nekifutásra nem is sikerült elfogadtatni: a júniusban megszavazott intézkedést Valdis Zatlers államfő megvétózta. Indoklása szerint a rendelkezés nem tett különbséget a hitelfelvétel célját illetően: ugyanazon elbírálás alá estek azok, akik lakásvásárlás céljából vettek fel hitelt, és azok is, akik befektetési céllal fordultak bankhoz.
A bankok azonban a második alkalommal elfogadott - és november elsején hatályba lépő - szabályozással sem értenek egyet: véleményük szerint a törvény meghosszabbítja a hitelválságot azáltal, hogy kockázatosabbá teszi a kölcsönöket. A magáncsőd intézménye megerősíti az adósok pozícióit a pénzintézetekhez képest és gyakorlatilag lehetővé teszi, hogy az ügyfél csak a kezesség piaci értékét törlessze és nem magát a tényleges hitelt.
