Bár érezhetően lassulni kezdett (különösen a hangulatmutatók tekintetében), továbbra is erős fellendülési pályán van az európai ipar - derül ki az Európai Bizottság (EB) június végi, számos adatot összegző havi feldolgozóipari jelentéséből. Az ipari megrendelések és a termelés javulását továbbra is a tengerentúli kereslet vezérli, és hatalmas eltérések vannak az Európai Unión belüli feldolgozóipari fellendülés között: míg Németországban és Hollandiában tíz százalék feletti ütemben javult a feldolgozóipar teljesítménye, addig számos országban alig volt változás, Görögországban pedig jelentős visszaesés következett be. A jelentés megállapítja, hogy különösen azok az uniós tagállamok viselték rosszul a gazdasági válság hatásait, ahol az ingatlan- és a pénzügyi szektorhoz kapcsolódó problémák jelentkeztek erősebben - ahol csupán a feldolgozóipar átmeneti kiesése okozott gondokat, ott gyorsabban túlléptek a válságon.
Miközben azonban az EB meglehetősen aktív szerepet játszik a gazdaság különféle ágazataiban - különösen a mezőgazdaságban -, és az európai ipar versenyképessége és teljesítménye évtizedek óta romlik, egységes és erős európai szintű iparpolitikáról aligha beszélhetünk. Az EU vállalkozásokkal és iparral foglalkozó biztosának holnapja szerint az európai iparpolitika lényege nem az, hogy ad hoc beavatkozásokkal segítse egy iparágon belül a győztesek kiválasztását, illetve a vesztesek kisegítését, ehelyett a horizontális és szektorokon keresztüli fejlesztések szellemében az innováció és a tudás terjesztésére, valamint a gazdaságot visszahúzó tranzakciós költségek - például az adminisztrációs terhek - leépítésére koncentrálnak.
Hiába játszana a feldolgozóipar kulcsszerepet az európai gazdaság globális versenyképességében, az EB iparpolitikája mégis csupán az egységes piac automatikus gazdaságélénkítő hatására és néhány részpolitikára támaszkodik; a közvetett iparpolitikát tehát lényegében nemzetállami hatáskörben hagyja. A José Manuel Barroso vezette második bizottság vállalkozási és ipari biztosának, Antonio Tajaninak a nagyobb ívű kezdeményezései sem a klasszikus nagyiparhoz kapcsolódnak: az Európai Parlament előtti meghallgatásán úgy vélte, hogy a dezindusztrializáció negatív hatásain a már rendelkezésre álló eszközökkel, illetve az idegenforgalom és a textilipar felé elmozdulással lehetne túllépni.
