A G20-találkozókat a Lehman Brothers befektetési bank bedőlésével nyilvánvalóvá váló globális pénzügyi válság hívta életre 2008 őszén. Ugyanakkor előbb-utóbb e nélkül is elengedhetetlenné vált volna, hogy a G8 döntéshozói bevonják a legerősebb gazdasággal rendelkező feltörekvő országokat - és nem csupán Kínát, Indiát és Brazíliát vagy a korábban a G8 vendégeként gyakran szereplő Oroszországot, hanem például Indonéziát, Dél-Afrikát, Mexikót és Törökországot is - a világ gazdasági ügyeinek irányításába. A húsz legnagyobb gazdaság - amelynek vezetői a csúcstalálkozókon kiegészülnek a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Unió képviselőivel - a világ népességének kétharmadát képviseli, az összes bruttó hazai terméknek pedig körülbelül 85 százalékát állítja elő.
Bár már 1999-ben is tartottak egy informális tanácskozást G20 néven, az első valódi súllyal rendelkező csúcstalálkozót 2008 novemberében Washingtonban rendezték meg. Az esemény végén elfogadott nyilatkozat nagyra törő akciótervet kezdeményezett a pénzügyi rendszer reformját illetően, amelynek részleteit a 2009-es londoni, majd pittsburghi csúcson és az ezeket előkészítő tárgyalásokon tovább pontosítottak a részt vevő országok. Bár megfigyelők gyakran fejezik ki elégedetlenségüket a csúcsok meddő vitáival és látszólagos eredménytelenségével kapcsolatban, a találkozók alatti tapasztalatcsere sokak szerint - a Bretton Woods-i konferenciára jellemző eredmények hiányában is - jelentősen megkönnyíti a nemzeti gazdaságpolitikák finomhangolását.
