Bár a szaksajtó az európaiak gazdasági gondjaitól hangos, a reálgazdaságban korántsem ilyen gyászos a kép. Az európai gyárak - részben éppen az adósságválság miatt a dollárral szemben idén több mint 15 százalékkal gyengülő euró nyomán - felpörögtek, hiszen a közös deviza értékvesztése versenyképesebbé tette az európai vállalatokat a tengerentúli - mind az amerikai, mind a feltörekvő - piacokon. Miközben az európai belső kereslet továbbra is meglehetősen erőtlen, a legfrissebb adatok szerint idén márciusban a megelőző hónaphoz képest 5,2 százalékkal, tavaly márciushoz képest pedig 19,8 százalékkal magasabb volt az ipari rendelésállomány. Az eurózóna motorjában, Németországban csaknem húsz éve nem emelkedett annyit az export, mint márciusban. Az ennél frissebb európai feldolgozóipari beszerzési menedzserindexek szerint a belföldi beszerzések miatt gyengülnek az ipari mutatók, a külső kereslet töretlenül javul. Az IHS Global Insight vezető közgazdásza, Howard Archer szerint mindez azt igazolja, hogy az európai ipar felfutása leginkább az európai exportőrök külső piacokon szerzett térnyerésével magyarázható. Ugyanakkor az ipari rendelésállomány 2008-as csúcsához képest még mindig csaknem húsz százalék az elmaradás, így a még mindig méretes felesleges európai ipari kapacitások miatt nem szabad valódi beruházásdömpingre számítani, és ha igen, akkor is a feltörekvő országokba irányulnak a működőtőke-befektetések - figyelmeztetnek az elemzők.
A Financial Times értesülései szerint például a német ipari óriáscég, a Siemens AG a következő három évben több mint hárommilliárd dollárt ruház be, azonban nem Európában, hanem Indiában, Kínában, Oroszországban és Brazíliában, hogy feltörekvő országokra adaptált technológiát fejlesszen ki. A német építőipari Hochtief a németországi kemény telet megszenvedte ugyan, ám az ázsiai-csendes-óceáni, valamint a közel-keleti térségben jelentős forgalomnövekedést ért el, és a cég a továbbiakban is elsősorban a más kontinenseken megvalósított megrendelésekre alapoz. Az európai ipar szempontjából jelentősebbek azok a cégek, amelyek költségei euróban jelentkeznek, és a termelőbázisaik is nagyrészt Európában vannak. A francia luxustermékgyártó LVMH és az Estée Lauder vagy a német luxusautó-gyártó BMW és a Daimler termékei iránt például töretlenül nő a tengerentúli kereslet; egyelőre azonban arról nem szólnak a hírek, hogy méretesebb új beruházásokat indítanának az újra terjeszkedő európai óriáscégek.
