Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a piacok világszerte optimisták, a válságmenedzselés a legtöbb országban az államadósság-állomány jókora növekedésével járt együtt, márpedig mindez a gazdasági növekedés alakulását is meghatározhatja. Az OECD becslése alapján a tagországok bruttó kötvénykibocsátása mintegy ezermilliárd dollárral emelkedett 2008-ban, 2009-ben pedig további növekedéssel a bruttó finanszírozási szükséglet megközelíthette a 12 ezer milliárd dollárt, míg a nettó finanszírozási igény 2600 milliárd dollárra emelkedhetett. A növekmény döntő részét az észak-amerikai és az euróövezeti országok kibocsátásai teszik ki. Az USA szenátusa a közelmúltban 12,4 ezer milliárd dollárra emelte a költségvetési adósságplafont, a 290 milliárd dolláros növekmény ugyanakkor csak február közepéig tesz lehetővé elég államkötvény-kibocsátást a kormányzati kiadások finanszírozására; a jelenlegi trendek folytatása mellett a GDP-arányos adósság 2018-ra elérné a 85, 2038-ra pedig a 200 százalékot.
Mivel a finanszírozási szükséglet minden régióban emelkedett, és számos tagország rekordmértékű kibocsátást tervez a következő időszakban, a tőkebevonások során a kibocsátóknak továbbra is erős versenyhelyzettel és emelkedő forrásköltséggel kell szembenézniük. A piac szerint a fiskális ösztönzés kifutásával a deficiteket korrigálni kell, különben az államadósság fenntarthatatlan növekedési pályára állhat. Csakhogy a jövőbeli adóemelő, kiadáscsökkentő lépések minden bizonnyal visszavetik a növekedést, így annak pályája ellaposodik. Azok az országok, amelyek államadósságuk növelése árán verekszik ki magukat a pénzügyi válságból, a következő években veszélyeztetik gazdasági növekedésük fenntarthatóságát - nyilatkozta december elején Pier Carlo Padoan, az OECD vezérigazgató-helyettese és vezető közgazdásza (Napi, 2009. december 8.) is. Véleménye szerint a világgazdaság talpra állása a vártnál gyorsabb lehet, de ez nem jelenti azt, hogy a folyamat fenntartható is lesz.
