Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egy politikai vákuum kialakulását már sikerült megakadályozni az új összetételében nemrég munkához látó Európai Parlamentnek: tegnap nagy többséggel megszavazták, hogy ismét José Manuel Durao Barroso legyen az Európai Unió (EU) kormányaként működő Európai Bizottság (EB) elnöke. Az eredmény várható volt - a 27 tagország vezetői már nyár elején megadták támogatásukat -, de azt még a legutóbbi napokig is sokan vitatták, érdemes-e most szavazni Barroso mandátumának meghosszabbításáról. Az ugyanis csak október 31-én jár le, addig pedig meglesz a népszavazás Írországban az unió szervezeti reformját lehetővé tevő lisszaboni szerződésről, amely módosítja a bizottsági elnök megválasztásának szabályait is. Ha az írek október 2-án, második nekifutásra elfogadják a lisszaboni szerződést, akkor életbe lép az, hogy az EB elnökét az összes európai parlamenti képviselő legalább 51 százalékának igen szavazatával lehet megválasztani - nem pedig a jelenlevőkével, mint most -, de a tegnapi voksolás kimenetele eloszlathatta az ezzel kapcsolatos aggályokat is. A portugál exkormányfő megválasztásában csak 18-an nem vettek részt a 736 európai parlamenti képviselő közül, mellette szavaztak 382-en (a legnagyobb frakció, a Néppárt mellett a harmadik legnagyobb csoportot alkotó liberálisok is), ellene voltak 219-en, 117-en pedig tartózkodtak. Ezzel Barroso kényelmesen "hozta" a lisszaboni szerződésben megkívánt többséget, így legitimitási gondjai később sem lehetnek.
A régi-új elnök egyben a második, aki duplázott a bizottság élén: ez először Jacques Delors-nak sikerült, ő pedig nem kevesebbet ért el 1985-1995 között, mint az egységes európai piac és a közös pénz, vagyis az euró alapjainak megteremtését. Az első alkalommal kompromisszumos jelöltként befutó - természete miatt Mr. Kompromisszumnak titulált - Barroso is találhat magának hasonlóan fajsúlyos feladatot, még ha az nem is a közösség szerves fejlődéséből adódik, mint Delors-nál - ő a válságkezelésben jeleskedhet. Újraválasztásának ellenzői szemére vetették, hogy az unió lassan reagált a mostani krízisre, ő maga pedig kiállt a válsághoz vezető piaci liberalizmus mellett. Idén áprilisban aztán Barroso már olyan uniós jogszabályi javaslatot prezentált, amely korlátok közé szorítaná a hedge fundok és a beruházási társaságok tevékenységét, rászorítva őket arra, hogy rendszeresen beszámoljanak befektetéseikről, azok kockázatairól. Hírügynökségi értesülések szerint a bizottság elnöke e hónap végén be akarja mutatni a gazdasági kockázatokat vizsgáló testület felállítását célzó tervezetet is - a Larosiere-csoport által javasolt rendszerkockázati tanács felállítására még májusban tett javaslatot az EB (Napi, 2009. május 28.).
Az eddig ismert elképzelések alapján Barroso nem csak a pénzügyi válság kezelésében aktivizálná magát. Tervei között szerepel a nemzeti határok lebontása az EU árampiacán, a nagyobb uniós autoritás megteremtése a földgázellátásban, emellett el akarja érni, hogy az EU növelje kötelezettségvállalását a globális felmelegedés elleni harcban (konkrétan: 2020-ra az 1990-es szint 30 százalékával csökkentsék a szén-dioxid-kibocsátást a korábban vállalt 20 százalék helyett).
A leggyorsabban azonban nem e feladatokat kell elintéznie, hanem a legkényesebbet: ki kell választania az új Európai Bizottság tagjait - jelölni a tagállamok fogják őket - és el kell osztania köztük a posztokat. Ez akkor lesz különösen nagy diplomáciai készséget igénylő feladat, ha - amint a közvélemény-kutatások most jelzik - a lisszaboni szerződés átmegy az ír referendumon, mert életbelépése után nem lesz mind a 27 tagországnak egy-egy bizottsági helye.
