Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Közelinek látja már az európai recesszió végét a tegnap megjelent GDP-adatokat értékelő elemzők többsége. Az eurózóna, illetve a 27 tagú EU egészének gazdasága ugyan még zsugorodott valamelyest a második negyedévben az előzőhöz képest - 0,1, illetve 0,3 százalékkal -, de az értékelések hangnemét nem ez határozta meg, hanem a két legnagyobb gazdaság teljesítménye. Arra ugyanis senki nem számított, hogy a német és a francia negyedéves adat előjele már pozitív lesz, márpedig mindkét esetben 0,3 százalékos növekedésbe fordult a gazdaság. Ez különösen a németeknél elismerésre méltó, hiszen az első negyedévben még 3,5 százalékkal zuhant a GDP, ez volt a legrosszabb adat 1990 óta (a francia hanyatlás már az előző negyedévben is lassult, csupán 1,3 százalék volt). A német növekedést a statisztikai hivatal közlése szerint a kormányzati fogyasztásélénkítés is elősegítette - elég az autószektort segítő roncsprémiumra gondolni -, de hozzájárult az is, hogy az export az importnál kevésbé esett vissza. Éves összevetésben mindez még mindig 5,9 százalékos mínuszt jelent, ám elemzők szerint Angela Merkel kancellár így is erős muníciót kapott ahhoz, hogy nagykoalíciós kényszer nélkül is megnyerhesse a szeptember 27-i parlamenti választást.
Az eurózóna egészének GDP-mutatóját szemlélő szakértők a szeptember 2-án esedékes részletek ismerete nélkül főleg azt emelték ki, hogy elemzők még most is félszázalékos csökkenésre számítottak az első negyedév 2,5 százalékos esése után. A részvényárfolyamok és az euró erősödésében is megnyilvánuló első öröm lecsillapodása után a hírügynökségeknek nyilatkozók véleménye nagyjából egybecsengett: a fellendülés viszonylag lassú és elnyúló lehet, még ha jó esély van is arra, hogy az eurózóna gazdasága már elérte a gödör alját és a harmadik negyedévben több országa is követi a német, illetve francia példát.
Mindezzel együtt a valutaövezet gazdasága még így is ötödik egymást követő negyedéve zsugorodik, így az ECB-nek nem kell elkapkodnia az ösztönző eszközök leállítását, legfeljebb nem kell már újakat bevetnie. A pesszimisták főleg a munkanélküliségi adatokra mutogatnak: romlásuk még nem állt meg az euróországokban, ez pedig még mindig visszahúzza a fogyasztási kiadásokat. Az optimisták már az alapkamatot 1 százalékos rekordmélységben tartó ECB új feladatára hívták fel a figyelmet: arra kell összpontosítani, hogy a jegybank, illetve az egyes országok milyen stratégiával hagyjanak fel a nemzeti büdzséket igencsak megterhelő gazdaságösztönzéssel.
