Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az elmúlt évtizedekben közhellyé vált, hogy az Egyesült Államokban alacsonyabb a munkanélküliségi ráta, mint Nyugat-Európában, mivel az emberek könnyebben mozdulnak, rugalmasabban változtatnak munkahelyet és a szabályozás is megengedőbb, egyszerűbb felvenni, illetve elbocsátani az alkalmazottakat, mint az európai országokban. Úgy tűnik, a gazdasági válság ezt az "örök igazságot" is eltörli: a márciusi, illetve a részben még nem végleges áprilisi foglalkoztatási adatok alapján megfordul a Újvilág és az öreg kontinens sorrendje - derül ki a New York Times elemzéséből. Márciusban az amerikai munkanélküliségi ráta 8,5 százalék volt - ami azután áprilisban 26 éves csúcsra, 8,9 százalékra ment fel -, miközben az Európai Unió 2004-es bővítése előtti 15 régi tagországában szintén 8,5 százalék volt az átlagos arány. Mivel eddig nem minden európai ország áprilisi adata jelent meg, csak becsülni lehet, hogy a volt uniós tagországokban is nagyjából az amerikaihoz hasonló munkanélküliségi ráta várható az év negyedik hónapjában.
A sűrű szövésű nyugat-európai szociális háló sok alkalmazottat megment attól, hogy kiessen a foglalkoztatottak közül, Németországban például a kormány bérkiegészítést ad a vállalatoknak a munkahelyek megtartása érdekében. Ugyanakkor ha a recesszió nem enyhül elég gyorsan, akkor ez a védvonal előbb-utóbb elesik. Oka lehet a helycserének, hogy a legtöbb európai országban az elmúlt években az USA-énál lassabban nőtt a GDP, következésképpen kevésbé drámaian hat rájuk a gazdaság lefékeződése. Végül az USA lakáspiacának összeomlása közvetve röghöz köti az ottani munkaerőt. Korábban sokan vándoroltak oda, ahol éppen jobbak voltak az elhelyezkedési lehetőségek, ám a lakásárak zuhanása miatt ma sok otthon kevesebbet ér, mint amekkora jelzálogtartozás van rajta, ami eladhatatlanná teszi a lakást s ezzel lehetetlenné a lakó elköltözését.
