Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha minden jól megy, az IMF októberi közgyűléséig a szervezet igazgatótanácsa elé kerülhet annak a dokumentumnak a tervezete, amelyben a Nemzetközi Valutaalap rögzíteni kívánja, milyen elveket, illetve gyakorlatot kellene követniük a szuverén vagyonalapoknak (SWF) befektetéseik során. A tervezet kidolgozásában az IMF szakértői mellett részt vesznek az SWF-ek képviselői is, miközben maguk is egyre szervezettebbé teszik együttműködésüket: egy évvel ezelőtt létrehozták az SWF-ek nemzetközi munkacsoportját (IWG), amely 2008 októberére kidolgozta a vagyonalapok etikai kódexének alapelveit ("santiagói elvek"). Egy hónappal ezelőtt pedig az IWG kétnapos kuvaiti tanácskozásán a 23 tagország életre hívta az SWF-ek nemzetközi fórumát, amely évente legalább egyszer megtárgyalná a közös érdeklődésre számot tartó témákat.
Ezekből nincs hiány, hiszen a nagy állami tartalékokat kezelő és befektető alapokra már akkor ráirányult a közfigyelem, amikor még csak a bedőléssel fenyegetett bankok igyekeztek tőlük pénzt szerezni a hitelválság során - azóta, ahogy a termelő vállalatok is megszorultak, sőt egész országokat kellett hirtelen megmenteni a csődtől, még nagyobb jelentőségűnek tűnnek az általuk kezelt, jellemzően nyersanyagipari, illetve exportbevételekből felhalmozott összegek. Az IMF márciusi becslése szerint ma az SWF-ekben 2-3 ezer milliárd dollár lehet, öt éven belül pedig 6-10 ezer milliárdot is elérhet az összvagyonuk, még akkor is, ha a válság során némelyikük nagyot bukott befektetéseivel (mint például a norvég kormány nyugdíjalapja). Ennek ismeretében nem tűnnek nagynak az utóbbi időszakban az SWF-ektől érkező tőkeinjekciók: az IMF számításai szerint a világ bankszektorába 2007 novembere óta összesen több mint 40 milliárd dollár érkezett tőlük, az autóiparba, illetve az ingatlanszektorba áramló befektetéseik pedig ritkán haladják meg az egymilliárd dollárt ügyletenként. A válságban kínálkozó alkalmi vételeket persze az SWF-ek sem vetik meg, legutóbb az abu-dzabi uralkodócsalád egyik érdekeltsége, az Aabar Investments szerzett 9,1 százalékos részesedést a német Daimler autógyártóban, az aktuális tőzsdei árfolyamnál olcsóbban (Napi, 2009. március 24.).
Az etikai kódex, az IMF-fel való együttműködés, a formalizálódó nemzetközi tevékenység azt a célt is szolgálja, hogy az SWF-ek kevesebb politikai töltetű gyanakvással kísérve folytathassák befektetési tevékenységüket. Egyes kormányok ugyanis nem mindig nézik jó szemmel, ha egy másik ország vagyonalapja jelenik meg egy fontos nagyvállalat vagy éppen bank tulajdonosaként - bár a mai tőkeszegény időkben kevésbé finnyásak -, így az alapoknak elfogadhatóan transzparensnek kell mutatkozniuk. Ez annál is inkább érdekük manapság, mert többségüknél szűkülőben vannak a hagyományos bevételi források (a nyersanyagárak csökkenése, illetve a világkereskedelem visszaesése miatt), így a belőlük finanszírozott állami ellátásoknál az eddiginél nagyobb fontosságot nyerhet majd a befektetések hozadéka.
