Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az általános rendszerellenes megmozdulások közül az utóbbi időben a legjelentősebb a G20 április eleji londoni csúcstalálkozója ellen irányult. A vezető gazdasági hatalmak és a legnagyobb feltörekvő országok vezetőinek éppen a válságkezeléssel kapcsolatos intézkedések összehangolásával próbálkozó tanácskozása ellen felvonulók összecsaptak a rendőrökkel és több banképületet is megtámadtak. A londonihoz hasonló céllal összehívott regionális tanácskozást, a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének csúcstalálkozóját Thaiföldön a tüntetőknek sikerült meghiúsítaniuk, a részt vevő kormány- és államfőket helikoptereken kellett elmenekíteni. Utóbbi mögött egyértelműen az országot megosztó belpolitikai-hatalmi harc állt.
A nyugat-európai tömegakciók elsőrendű célja a munkahelyek védelme volt, szervezőik elsősorban a szakszervezetek. Franciaországban két hónapon belül két általános sztrájkot is tartottak. Az elnöki hivatal és Francois Fillon kormányfő is kizárta újabb szociális intézkedések lehetőségét a lakossági fogyasztás fellendítésére. Az előző, januári sztrájknap hatására Sarkozy február 18-án 2,6 milliárd eurós szociális intézkedéscsomagot jelentett be, ezt azonban a szakszervezetek keveslik.
A franciaországi akciók egyedi vonása, hogy egyes vállalatoknál a munkások foglyul ejtették a cégvezetőket és irodáikba zárták őket. Talán ennél is radikálisabb volt múlt csütörtöki akciójuk a Toyota észak-franciaországi gyárában, Onnaingban, ahol a sztrájkoló munkások lezárták a telephely mind a négy bejáratát - a blokád miatt leállt a Yaris gyártása az üzemben. A vezetőség bírósághoz fordul annak érdekében, hogy a gyárban újra megindulhasson a termelés. A hónap eleje óta a Toyota többször is kénytelen volt az eladások csökkenése miatt hosszabb-rövid időszakokra leállítani a termelést. A szakszervezetek a kényszerszabadság idejére utalt munkanélküli-segély helyett, amely a bruttó fizetés hatvan százalékának felel meg, teljes fizetésüket követelik. Francois Fillon kormányfő pénteken elítélte az országszerte elszaporodó erőszakos tiltakozási akciókat, és emlékeztetett arra, hogy a sztrájk alkotmányos jog, de a szabotázst a törvény bünteti.
Nagy-Britanniában a munkanélküliségtől való félelem vált a tiltakozások fő mozgató erejévé. Elsőként itt fordult a népharag a "munkahelyeket elvevő" bevándorlók ellen. A tiltakozások kiindulópontja a Lindsey olajfinomító volt, amely 200 millió font értékű fejlesztési beruházással bízott meg egy olasz vállalatot, amelynek az alvállalkozói portugál és olasz alkalmazottakkal akarták elkezdeni a munkát. A tömegnyomás miatt úgy tűnik, hogy a kormány kénytelen változtatni eddigi EU-konform politikáján. A rendőrség attól tart, nyárra bekövetkezhet a középosztály lázadása is, miután rengeteg, eddig jól kereső ember veszíti el a munkáját, megtakarításait, sőt otthonát.
A tüntetések egyébként Izlandtól Görögországon át végigsöpörtek egész Európán. Olaszországban, Berlinben, Frankfurtban és néhány más német városban tízezrek vonultak az utcára a kormány válságkezelő politikája és a globalizáció ellen tiltakozva.
