Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legelsőként meghozandó intézkedések között kezelte a pénzügyi felügyelet, illetve szabályozások szigorítását a mostanit megelőző, akkor még csak a teendőket felvázoló G20-csúcs; a tavaly november közepére, a hitelpiaci válság lecsillapítása érdekében összerántott találkozó résztvevői akkor még úgy gondolták, 2009. április elejére már elég részletesen kiépülhet az új globális pénzügyi rendszer szerkezete. Akkor alapvetően a pénzügyminiszterekre hagyták a feladatot, abból az alapvetésből kiindulva, hogy a szabályozás felelőssége az első körben mindig az egyes országoké. Már akkor is hangsúlyozták viszont, hogy fokozni kell a nemzetközi együttműködést, a standardok összehangolását - az azóta eltelt hónapokban csak még indokoltabbá vált a globális megközelítés.
Kellő jogkörrel felhatalmazott "világkormány" hiányában a Pénzügyi Stabilitási Fórumot (FSF) szemelték ki már ősszel is a munka összefogására, s azóta még inkább felerősödött a tíz évvel ezelőtt informális csoportként életre hívott fórum szerepe. Már a londoni csúcs előtt kiadott anyagokban úgy kezelték az FSF-et, mint amiből egy olyan felügyelő testület lehet, amely az egész globális pénzügyi rendszert megfigyeli majd (végül is valami hasonlót fogadtak el a csúcson). Az is világos volt ugyanakkor - emlékeztetett a Reuters elemzése -, hogy az egésznek csak akkor van értelme, ha az FSF - vagy az abból kinövő felügyelő testület - az IMF-fel karöltve biztosítani tudja, hogy a nemzeti felügyeleti szervek alkalmazzák is a G20 égisze alatt elfogadott változásokat. Kulcsfontosságú, hogy el lehessen kerülni a szabályozási "arbitrázst", vagyis azt, hogy a pénzintézetek a kevésbé szigorú hatóságok felségterületére vigyék át egyes tevékenységeiket.
Lazább hatóságot mindenesetre nem lesz könnyű találni, ha a nemzeti felügyeletek mind megfogadják és előírásaik közé illesztik azokat a javaslatokat, amelyeket a londoni csúcs előtt dolgozott ki a G20 erre felkért munkacsoportja, Rakesh Mohan, az indiai jegybank alelnöke vezetésével. A szabályozás és az átláthatóság erősítésének jegyében 25 ajánlást fogalmaztak meg 14 nagy területre vonatkozóan, beleértve a hitelminősítő ügynökségek tevékenységét, a származékos termékek OTC-piacát, a számviteli szabványokat és a javadalmazási szisztémákat.
