Jean-Claude Juncker, Luxemburg miniszterelnöke, az uniós pénzügyminiszterek tanácsának (Ecofin) elnöke már a csúcs előtt megígérte, hogy figyelmeztetni fogja brit kollégáját a Nagy-Britannia fennhatósága alatt lévő adóparadicsomok megregulázásának szükségességére. A szigetország partjai előtt fekvő Guernsey- és Jersey-szigetek, továbbá az Ír-tenger közepén lévő Man-sziget óriási összegeket vonzott az elmúlt évtizedekben alacsony adóival és szigorú titoktartást garantáló banki szabályozásával. A pénzügyi válság és néhány részben azzal összefüggő - a mesés jövedelmek eltitkolását célzó - adóelkerülési botrány miatt azonban az OECD országai elhatározták, hogy felszámolják az adóparadicsomokat. A szervezet által kidolgozott standardokat - amelyek minden országtól megkövetelik az együttműködést más országok adóhatóságaival, ha azok saját állampolgáraik kimenekített jövedelme után kutakodnak - lényegében elfogadta Ausztria, Svájc, Liechtenstein, Andorra és Monaco is.
Luxemburg, amely kis mérete ellenére Európa egyik pénzügyi központja, szintén nyomás alá került, különösen Németország és Franciaország szorgalmazta, hogy enyhítsen banktitkain. Juncker nyilatkozatában képmutatással, leereszkedő arroganciával vádolta Berlint és Párizst. Mindez persze nem jelenti azt, hogy Luxemburg ellenállhatott a "kérésnek": a Németország és Franciaország közé szorult törpeállam szintén kötelezettséget vállalat az OECD standardjainak betartására.
