Az EU tagállamainak csúcsértekezletén körülbelül 130 milliárd eurót költöttek el a tagországok vezetői az európai adófizetők pénzéből. A pontos összeget azért nem lehet megmondani, mert míg három tételét - az eurózónán kívüli uniós tagországok támogatási keretének 25 milliárdos növelését, az IMF-hozzájárulás 75 milliárdos emelését és az egyes volt szovjet tagköztársaságoknak nyújtott 600 milliós kiadást - büszkén nyilvánosságra hozták, a fejlődő országok szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére szánt uniós támogatás összegét titkosították, és sűrű homály fedi, hogy létrehoznak-e egy, az eurózóna bajban lévő tagjainak szánt keretet. Új közös vagy összehangolt fiskális ösztönző csomagokról a várakozásoknak megfelelően nem döntöttek, az év második felében akarják felülvizsgálni az eddigi intézkedések hatását, ennek függvényében lépnének tovább.
Eredetileg az eurózónán kívüliek támogatásának emelése sem szerepelt a tanácskozás záródokumentumában, péntek reggel még csak egy olyan mondatot foglalt magában a közlemény, amely szerint az unió felülvizsgálja az érvényben lévő 25 milliárdos határ emelését. Az esemény előtti hírek arról szóltak, hogy az összeg meghatározását az uniós pénzügyminiszterek tanácsára (Ecofin) bízzák, Franciaország és Németország attól tartott, hogy a konkrét emelt összeg megnevezés riadójelzést ad a piacoknak, azt az érzetet kelti, hogy a támogatás nem elég, és további tagállamok szorulhatnak nemzetközi pénzügyi segítségre. Ausztria és a keleti tagországok azonban kiharcolták, hogy a keret 50 milliárd euróra növelt összegét nyilvánosságra hozzák.
Más kérdés, hogy mely országoknak lehet erre szükségük, ugyanis a Lettországnak és Magyarországnak már kifizetett 10 milliárd euró, Romániának pedig tárgyalás alatt lévő körülbelül 5 milliárd euró elköltése után még 10 milliárd euró marad az eredeti 25 milliárdból is. Lettország ugyan a csúcs után jelezte, hogy újabb egymilliárd euró kölcsönre lehet szüksége, ám ezért nem kellett volna emelni a keret. Szakértők Litvániát és Lengyelországot emlegetik a lehetséges következő támogatottak között.
Sokan jellemzőnek tartják az unió döntéshozatalára, hogy a tagországok könnyebben megegyeztek 100 milliárd euró - a 25 milliárdos emelés, illetve az IMF-nek szánt 75 milliárd eurós pluszhozzájárulás - kifizetéséről, mint a mezőgazdasági keretből visszamaradt ötmilliárd dolláros keret felosztásáról. Az utóbbival kapcsolatos három hónapos vita végére a csúcs első napján került pont. Németország donor országként részben szerette volna inkább visszakapni a maradvány rá eső részét, részben kért belőle a Deutsche Telekom infrastruktúra-fejlesztésére - végül elérte, hogy a keretet két év alatt kell felhasználni. Ami 2010 utánra maradna belőle, azt vissza kell adni a befizetőknek. A kelet-közép-európai országok 310 millió eurót tudtak kihasítani olyan projektekre - például gázvezetékrendszereik összekötésére -, amelyek a januárihoz hasonló gázkrízisek kezelését szolgálják. Lengyelország 80 milliót kapott egy folyékonygáz-fogadó terminál kiépítésére és - Dániával és Svédországgal együtt - 150 milliót a balti-tengeri gázvezeték lefektetésére. A Nabucco 8-10 milliárdos költségéhez 200 millió euróval járul hozzá az EU.
