A legtöbb nyugat-európai ország a munkanélküliség gyors emelkedése közepette pénzt és energiát nem sajnálva minél gyorsabban megszabadulna a vendégmunkásoktól, akiknek bevándorlását korábban sokszor ösztönözték. Az unió 2004-es bővítése után mintegy egymillió lengyel, több száz ezer cseh, szlovák, magyar és észt, lett és litván talált magának munkát a kontinens nyugati felében, miután Nagy-Britannia, Írország és Svédország azonnal, Spanyolország pedig két évvel később megnyílt előttük. Az építőipari cégek és a vendéglők örültek az olcsó keleti munkaerőnek, a nőket szívesen látták háztartási alkalmazottnak vagy dadának.
A válság kitörésével a helyzet gyökeresen megváltozott. Nagy-Britanniában és Spanyolországban kétszer olyan gyorsan nőtt a munkanélküliség, mint más nyugat-európai országokban, és az elbocsátottak most már igényt tartanak a keletiek által betöltött helyekre. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete, az ILO adatai szerint a globalizáció következtében az utolsó néhány évtizedben mintegy 200 millió ember vállalt külföldön munkát a világon, ezek egyötöde európai. Az ILO illetékesei most attól tartanak, hogy világszerte mintegy 30 millió ember veszítheti el a munkáját, ami protekcionista ellenlépésekhez vezethet. A vendégmunkásokat most már sok helyen versenytársaknak tekintik. Nagy-Britanniában a helyi szakszervezetek nemrég megakadályozták, hogy egy ott dolgozó szicíliai vállalat olasz és portugál szakmunkásokat alkalmazzon egy olajfinomító felújítási munkálatainál. Brit munkások tiltakozó megmozdulást rendeztek annak megakadályozására, hogy egy erőmű építésénél spanyol és lengyel munkásokat alkalmazzanak.
Spanyolországban, amely minden más európai országnál több vendégmunkás letelepedését tette lehetővé elsősorban a viharosan növekvő építőiparban, úgy ösztönöznék a vendégmunkások hazatérését, hogy jelentős anyagi támogatást ígérnek a távozóknak: egyes segélyszervezetek máris felajánlották, megtérítik az útiköltséget és 450 euró költőpénzt adnak. Az európai vendégmunkások nagy része román: több mint 700 ezren dolgoznak az ibériai országban legálisan. Emellett 2,8 millióan élnek ott Európán kívüli országokból, főként Észak-Afrikából és Latin-Amerikából. A szocialista kormány nemrég önkéntes hazatérési programot hirdetett, amitől azt reméli, hogy mintegy százezerrel csökken a nem európaiak száma. Aki kötelezettséget vállal, hogy három évig nem megy vissza Spanyolországba, visszakapja a munkanélküli-biztosításra kifizetett összeget. A kampány azonban eddig nem volt sikeres: az első három hónapban kétezren jelentkeztek. Az idegengyűlölet eközben egyre erősebb más országokban, így Franciaországban és Olaszországban is, és a bukaresti hatóságok arra számítanak, hogy a Nyugat-Európában dolgozó hárommillió román mintegy fele idén kénytelen lesz hazatérni.
Gáti Tibor