Robert Zoellick szerint a pénzügyi rendszer átalakítása elkerülhetetlen, enélkül újabb és újabb pénzeket önthetnek adófizetői forrásból a bankokba, különösebb hosszútávú eredmény nélkül.
Miközben az Egyesült Államok éppen arra kívánja fölhasználni a csúcstalákozót, hogy további gazdaságélénkítő kiadásokat csikarjon ki a többi országból, az európaiak már inkább a pénzügyi rendszer szabályozásának gyors átalakítását szorgalmaznák. A legmarkánsabban talán Christine Lagarde, francia pénzügyminiszter szállt síkra az újabb állami tőkeinjekciók alkalmazása ellen, és a szabályozói környezet átalakítása mellett.
Japán inkább az Egyesült Államok álláspontját vallja, a fejlődő országok azonban némileg megosztottak - bár itt sokszor a források sem állnak rendelkezésre az amerikai típusú megoldáshoz. Kína mindenesetre jelezte, szükség esetén hajlandó további lépéseket tenni a gazdasági növekedés serkentésére.
A kevés elért eredmény között lehet az IMF tőkéjének 500 milliárd dollárra duplázása, amellyel tulajdonképpen a feltörekvő gazdaságok támogatására jutó összeg emelkedne jelentősen, bár a borúlátóbb elemzések szerint ez még mindig kevés lehet. A találkozón az úgynevezett adóparadicsomok ügyétől a banki szabályozási és hitelpiaci kérdésekig számos témát akarnak fölvetni.
A gazdaságilag legjelentősebb országokat tömörítő G20-csoport pénzügyminiszterei pénteken és szombaton Londonban tárgyalnak a gazdasági és pénzügyi válság legégetőbb kérdéseiről. Áprilisban azután egy nagyobb csúcs keretében ismét találkoznak majd.
