Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Nabucco-projekt legfőbb célja, hogy Európa legalább mérsékelje függését az orosz gázszállításoktól és annak Ukrajnán át vezető útjától, amely ismét energiaválságba sodorta Európa húsz országát. A tervnek azonban számos érzékeny pontja van, amelyek súlyos kérdéseket vetnek fel. Először is a különböző politikai propagandaszövegekkel ellentétben létrejötte sem szünteti meg az európai országok függőségét az orosz szállításoktól, legfeljebb csökkenti azt. Bizonytalan a vezeték gázzal való ellátása, mivel a Kaszpi-térség országai orosz nyomásra könnyen meggondolhatnák magukat, főleg ha ugyanazt a piaci árat a Gazprom is hajlandó megfizetni nekik. Az alternatív forrásként sokszor emlegetett Iránról leginkább sajnálattal írták, hogy az amerikaiak politikai tiltása miatt nem jöhet össze az üzlet, arról nemigen esett szó, hogy mennyivel megbízhatóbb partner lenne az az ország, amely már számtalanszor kiállt az olajfegyver bevetése mellett a Nyugat ellen.
Egyelőre még hiányzik az egész projekt finanszírozási terve, vagyis annak eldöntése, hogyan oszlanak meg a költségek a részt vevő vállalatok között, de a szükséges államközi szerződéseket sem kötötték meg. Az események felgyorsulásában azonban bízhatunk a legutóbbi orosz-ukrán gázháború áldásos mellékhatásaként. Mint ahogy ez a válság kellett ahhoz is, hogy még az új amerikai kormány hivatalos megalakulása előtt Hillary Clinton kijelölt külügyminiszter kijelentse: ő és csapata mindent megtesz annak érdekében, hogy európai szövetségeseik megkössék azokat a politikai megállapodásokat, amelyek garantálják a Nabucco vagy bármely más vezeték megépítését, ami által lehetővé válik a gázszállítások diverzifikálása.
A források megtalálásán és lekötésén kívül a legnagyobb problémája a Nabuccónak Törökország lehet, amelyen áthalad a vezeték legnagyobb része. Az első problémák akkor jelentkeztek, amikor az öt részt vevő cég egy hatodik társat keresett és talált a Gaz de France-ban, annak bevonását azonban a törökök megakadályozták, egyértelműen politikai okokból, amiért a francia parlament népirtásnak minősítette az örmények XX. század eleji lemészárlását. (Ekkor léptek be a konzorciumba a franciák helyett a németek.) Ezt követte a törökök ötlete, hogy nem tranzitország lesz, inkább megveszi a Nabuccón érkező gázt és azt eladja a felhasználóknak. A legújabb változat, hogy a szállított gáz 15 százalékát követelik tranzitdíj fejében, ami a szakértők szerint már önmagában gazdaságtalanná tenné a Nabuccót. Tegnapelőtt pedig a török kormány azzal állt elő, hogy összekapcsolja a projekt támogatását az EU-ba való felvételéről folytatott tárgyalások előrehaladásával - vagyis megzsarolta az uniót.
Az előjelek tehát meglehetősen kedvezőtlenek, Ankara viselkedése már most erősen Kijevére emlékeztet, vagyis a függetlenedés jegyében kétfelől válhatunk zsarolhatóvá.
