Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Több mint kétmilliós ujjongó tömeg ünnepelte tegnap Barack Hussein Obama (ő döntött úgy, hogy ez alkalomból a teljes nevét kívánja használni), az Egyesült Államok 44. elnöke, egyben első afroamerikai vezetője beiktatását, amit tévén világszerte százmilliók kísértek figyelemmel. A példátlan érdeklődést kiváltó esemény miatt gyakorlatilag lezárták Washington belvárosát, a biztonságról a földön 40 ezren gondoskodtak, a tetőkről mesterlövészek vigyáztak, a levegőből helikopterek és vadászgépek követték az elnök, felesége és az alelnöki pár útját. A fagypont alatti hideg ellenére hajnalig tartott a tíz "beiktatási bál" és a népünnepély. A 47 éves demokrata párti politikus, az Egyesült Államok negyedik legfiatalabb elnöke John Roberts, a legfelsőbb bíróság elnöke előtt tette le az esküt, amely mindössze 35 szóból áll, kezét arra a bibliára téve, amelyre Abraham Lincoln is felesküdött.
Húszperces beiktatási beszédében felelős cselekvésre szólított fel, elutasította azt a szellemet, amely szembeállítja egymással az önérdek és az ideálok követését. A kérdés nem az, hogy elég nagy-e a kormányzat, hanem az, hogy elég hatékony-e - hangsúlyozta. A piac képes arra, hogy jólétet teremtsen és növelje a szabadságot, a mostani válság azonban arra is figyelmeztet minket, hogy kicsúszhat az ellenőrzés alól. A kormányra nagy szerep hárul a gazdaság ösztönzésében és a piac figyelemmel követésében. Az új elnök korábbi megnyilatkozásai szerint mintegy 800 milliárd dollárt kíván fordítani a gazdaság ösztönzésére és a 7 százalék feletti munkanélküliség visszaszorítására, emellett 350 milliárd áll rendelkezésére a pénzügyi válság elhárítására, a hiteláramlás megindítására. Az elemzők szerint a világ irreális elvárásokat támaszt az új elnökkel szemben, és Európának hamarosan rá kell majd ébrednie, hogy Obama se bújhat ki szerepköréből, ha sikerül is számos, a két világrész között feszülő érdek- és politikai ellentétet enyhítenie, még mindig marad belőlük elég. Mélyek a különbségek például Irán, Afganisztán és Oroszország, sőt a guantanamói foglyok kérdésének megítélésében is.
