Európa egyik legszegényebbjeként nem Chisinau a külföldi működő tőke első számú célpontja, pedig Moldova mindent megtesz, hogy fellendítse gazdaságát és vonzóvá váljon a külföldi befektetők számára. A kormány a vállalatok számára ösztönzőként nullaszázalékos társasági adót garantál, iparágtól és a befektetés nagyságától függetlenül. Ezen kívül a keletről nyugatra irányuló, országon átmenő külkereskedelem keretfeltételei is igen kedvezőek: a Független Államok Közösségéből érkező import vámmentes, csakúgy, mint az EU-tagországokat megcélzó hazai termékek exportja, s ez alól csak kevés mezőgazdasági termék jelent kivételt. A külföldről érkező áruk után fizetendő áfa húsz, a gáz esetén öt százalék, a szociális jellegű áruk és szolgáltatások pedig mentesülnek az illeték megfizetése alól. A beruházók a kedvező feltételek ellenére sem jönnek, a PricewaterhouseCoopers tanulmánya szerint ennek az egyik fő oka, hogy a kommunista központosított gazdaság jegyeit máig őrző Moldova még nagyon messze van egy egészséges piacgazdaság kialakításától.
Tavaly év végén 6357, külföldi tőkével rendelkező vállalatot tartottak számon, s némi optimizmusra adhat okot, hogy ebből 851 tavaly érkezett. A befektetők legfőképpen az élelmiszeripart, az energiaszektort, a pénzügyi szolgáltatások területét, valamint a kis- és nagykereskedelmet célozzák meg, de az ingatlanpiac és az it-szektor is fellendülőben van. A nagyok közül eddig az osztrák OMV, az orosz Gazprom és Lukoil, a Petrom Romania, az Eximbank Gruppo Veneto Banca, a német Metro és a francia Orange képviselteti magát az országban.
Sok beruházót elriaszt a számos probléma, amellyel az országba érkezve kénytelen szembesülni. Legnagyobb gondot az infrastruktúra fejletlensége okozza: Moldovát 9500 kilométer hosszúságú úthálózat szeli át, ám ebből csupán 8700 szilárd burkolatú, autópálya pedig egyáltalán nincs. A meglévő utak 90 százaléka felújításra szorul, s megfelelő karbantartás hiányában télen egyes területek gyakran teljesen megközelíthetetlenné válnak. A Transparency International korrupciós indexe alapján Moldova a 180 vizsgált ország sorában a 113. Gondot jelent a bürokrácia is: bár a kormány eddig több száz, a vállalati szférát érintő szabályozást törölt el, s továbbra is komoly erőfeszítéseket tesz e téren, még mindig sok adminisztratív akadállyal kell megküzdeniük az országban megtelepedni kívánó vállalkozásoknak. Így például miközben a gazdaság legproduktívabb ágazata a tőkebevonásra és fejlesztésre szoruló mezőgazdaság, a külföldi vállalatok nem vásárolhatnak földet mezőgazdasági termelés céljából. Humán erőforrás tekintetében sem áll jól az ország: a hivatalos statisztikák szerint a munkaképes korú lakosság csaknem negyede külföldön dolgozik, s a képzett munkaerő a fővárosban, Chisinauban, valamint az onnan 140 kilométerre fekvő északi Balti városában koncentrálódik. Előnyt jelent viszont a lakosság nyelvtudása: a hivatalos nyelv a moldáv, ami lényegében megegyezik a románnal, ezen kívül a legtöbben oroszul és sokan angolul vagy németül is beszélnek.
Az ország 2004-től kezdve egyre inkább a Nyugat felé fordult, a 2005 februárjában aláírt EU-Moldova akciótervben a csatlakozáshoz szükséges stratégiai lépéseket is rögzítették. Oroszország gazdasági nyomást gyakorolva próbálta meg visszahódítani egykori csatlósát, megemelte a gáz árát, és behozatali tilalmat rendelt el több agrártermékre, többek közt a moldovai borra is, s ezzel jelentős károkat okozott az exportját 40 százalékban az orosz piacon értékesítő országnak.
Moldova és Oroszország között a viszonyt Transznyisztria önállóságának kérdése is rontja. A Szovjetunió felbomlását követően Moldáviától egyoldalúan elszakadt 4163 négyzetkilométernyi terület ugyanis elsősorban az orosz katonai jelenlét miatt tudja megőrizni önállóságát, miközben a moldovai vezetés ragaszkodik területi egységének helyreállításához. 1990 előtt ez a térség adta Chisinau GDP-jének mintegy 40, áramellátásának pedig 90 százalékát. Tavaly Transznyisztria bruttó hazai terméke 6,7 milliárd transznyisztriai rubelt tett ki (541 millió euró), a gazdasági növekedés 11,1, az infláció pedig 19,3 százalékos volt. Transznyisztria önállóságát egyetlen ország sem ismeri el, a státusáról szóló párbeszéd Moszkva és Chisinau között 2003-ban megszakadt.
Szerencsi Ágnes