Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az USA elnökválasztási kampányában, az őszi finis előtt és az elnyújtott tavaszi előválasztás után, ismét kezdenek felpörögni az események: küszöbönáll az alelnökjelöltek megnevezése, illetve a két nagy párt elnökjelölő konvenciója. A "szemtől szembe" vitákra szeptember végéig még várni kell a várható demokrata párti elnökjelölt, Barack Obama és a republikánus várományos, John McCain között, de uborkaszezonról augusztus első felében ezzel együtt sem beszélhetünk: az egyre harciasabb televíziós és rádiós hirdetésekben a korábban a pozitív hangvételű kampányt ígérő jelöltek már javában vívják a várható frontális ütközet személyeskedésektől sem mentes előcsatározásait.
A jobboldali McCain például egy nemrégi klipjében Obamát Paris Hilton és Britney Spears mellett szerepeltette, mondván, ő a világ leghíresebb celebritása, de az elnöki poszt betöltéséhez szükséges vezetői kvalitásai kétségbe vonhatóak. Obama természetesen azonnal replikázott - szerinte McCain alantas eszközöket használ -, de a Hilton-vagyon örököse sem maradt sokáig adós: amellett hogy visszavágott a republikánus jelöltnek ("ő a világ legöregebb híressége"), online-slágerré vált medenceparti videóüzenetében meghirdette saját "energiapolitikáját" is. Ez ötvözné a vezető bal- és jobboldali elnökjelöltek javaslatait: a szőke celeb hozzájárulna a part menti olajfúrásokhoz, de csak szigorú környezetvédelmi felügyelet mellett, és jelentős adókedvezményeket adna az új technológiák, például hibridmeghajtású és elektromos autók fejlesztésére. A dolog pikantériája, hogy meglehet, éppen ilyesfajta hibrid megoldás kerül majd az őszi ülésszak idején a kongresszus asztalára. A nyári szünet idején a sötét ülésteremben "sztrájkoló" republikánus képviselők maguk is nevesítették a "Hilton-tervet", mint amiről szívesen szavaznának, miközben az egyik lehetséges demokrata alelnökjelölt, Tim Kaine virginiai kormányzó is támogatta a szövetségi feltárási tilalom felfüggesztését az Atlanti-óceán partján, hogy egyáltalán kiderüljön, lenne-e miért fúrni.
Obama nagy beszédben bejelentett legújabb energiaterve nem zárja ki a part menti olaj- és gázkitermelést, de előbb azokat a kiterjedt szárazföldi területeket térképezné fel, melyekre az olajtársaságok ugyan megkapták a fúrási engedélyt, de mind ez idáig nem aknázták ki azokat. A demokrata jelölt emellett tíz év alatt 150 milliárd dollárnyi célzott befektetéssel fejlesztené a környezettudatos energiaipar megteremtését, illetve egy az olajtársaságokra kivetendő egyszeri "szolidaritási" adó újraosztásával is enyhítené a háztartások terheit. McCain ellenzi az új adót, melyet hirdetéseiben rögtön támadni kezdett, mint ami a belföldi cégek beruházásainak hátráltatásával idővel növelni fogja az olajfüggőséget. A republikánus elnökaspiráns ehelyett a benzinadó átmeneti befagyasztásával segítené az állampolgárokat, illetve 300 millió dolláros "feltalálói díjat" is felajánlott annak, aki egy új típusú akkumulátorral képes a mainál lényegesen olcsóbb elektromos gépjárműveket előállítani.
Az energiafüggetlenség kérdésének előtérbe kerülése nyilvánvaló összefüggésben van az USA-ban rekordmagasságot elérő, átszámítva 160 forint fölötti literenkénti benzinárral. Másrészről a téma felkapása csak újabb jele annak a megszokott trendnek, hogy az előválasztási szezon végének személyeskedése után ismét előkerülnek a szakpolitikai ügyek is. Ez pedig nem feltétlenül kedvez a híveit mindeddig elsősorban karizmájával és retorikájával maga mögé állító Obamának. Az egyik, számára aggasztó jelet e szempontból az országos közvélemény-kutatások jelentik: az illinois-i szenátor az elmúlt hetekben általában 2-7 százalékos előnyt tudott felmutatni, ami tekintettel a körülményekre - számos kommentár szerint - McCain részéről könnyen ledolgozható. Az arizonai szenátor ugyanis annak ellenére tartja magát, hogy alapvetően folytatni akarja George W. Bush elnök népszerűtlen kül- és belpolitikáját, elmúlt már hetvenéves, ráadásul a saját tábora sem kedveli különösebben.
A látszólagos "Obama-fáradtságban" több tényező is szerepet játszhat:
A választók szeretik elkerülni, hogy a kongresszus és az elnöki poszt ugyanazon párt kezében legyen
Bizonyos ügyekben túlságosan liberálisnak (avagy baloldalinak) tartják Obamát
Irakban működni látszik a potenciális demokrata jelölt által bírált csapatmegerősítés.
Sőt - legyen ez bármilyen meglepő - a döntő fölény elérését akadályozhatja akár Obama külföldi népszerűsége is. Az USA helyett a "világ elnökének" képét a demokrata párti politikus nemrégiben egy közel-keleti és európai mosolyoffenzívával támasztotta alá, mellyel szemben a korábbi hadifogoly, külpolitikai héja McCain a patrióta választók szemében inkább tűnhet a nemzeti érdek letéteményesének. A zászló ugyanakkor mindezzel együtt továbbra is a demokrata szenátornak áll: a felmérések szerint a két párt között billegő kulcsállamok közül Michiganben és Ohióban is őrzi árnyalatnyi előnyét. E kettő együttes megnyerése már önmagában is bebetonozhatná elnökségét, miközben Obama kezd feljönni Floridában is - e nélkül az állam nélkül McCain szinte biztosan nem nyerhet novemberben.
