Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Tárgyalóasztalhoz ült pénteken Brüsszelben az Európai Unió és Oroszország, hogy tető alá hozzák az új partnerségi és együttműködési megállapodást. Az első forduló inkább technikai jellegű volt, az érdemi kérdések később kerülnek terítékre, most főként a napirendi pontokról és a menetrendről állapodtak meg. Egyik fél sem számít a tárgyalások gyors lezárására, nem is döntöttek az új megállapodás elérésének időpontjáról.
Az idő valóban nem sürget, hiszen az 1997-ben kötött, tavaly lejárt szerződés automatikusan érvényben maradhatott. Viszont az is tény, hogy az EU és Oroszország kölcsönös érdeke, hogy az akkori szerződés remények szerint felturbózott változata legyen majd hatályos, hiszen több lehetőséget teremt mindkét fél számára. Az Európai Uniónak mindenekelőtt az energetika területén éri meg az együttműködést szorgalmazni - bár az is világos, hogy Moszkva minden potenciális uniós előnyért azonnal benyújtja a számlát. Miközben a 27-ek abban érdekeltek, hogy jelentős szerepet játszhassanak az orosz földgáz- és kőolajmezők feltárásában, Oroszország mohón várja, hogy labdába rúghasson az uniós piacon. Aligha könnyíti meg a tárgyalásokat, hogy az EU éppen most készül jogilag megakadályozni, hogy többek között Oroszország befektethessen az uniós energetikába. Egyik feltétel, hogy harmadik országnak csak akkor van lehetősége a piacra jutásra, ha elfogadja a termelői és szolgáltatói kapacitás tulajdonosi szétválasztását. Mivel a kölcsönös függés egyértelmű, nincs is alternatívája a megállapodásnak. Oroszországnak nem áll érdekében, hogy a már kiépített hálózata helyett egyoldalúan Kína felé forduljon, az EU pedig minden függetlenedési kísérlete ellenére pontosan tudja, hogy még évtizedekig az orosz fél marad a legnagyobb szállítója. A feladat abban áll, hogy az együttműködést olyan gazdasági köntösbe kell csomagolni, amelyet nem kezdhetnek ki politikai megfontolások. Magyarul: biztosítani kell, hogy Moszkva ne zsarolhasson az energiaszállítással politikai céljai elérése érdekében. Az orosz kormány a maga részéről viszont arra törekszik, hogy az egyes tagállamokkal fennálló esetleges kétoldalú problémái ne béníthassák meg az uniós szintű együttműködést. Ugyanis tanulságos volt számára, hogy előbb Lengyelország, majd Litvánia is a megromlott viszonyuk miatt csaknem két évig blokkolták a tárgyalások megkezdését.
