Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az Európai Unió pénteken véget ért csúcstalálkozójára rányomta bélyegét az ír referendum. Nemcsak azért, mert megoldást kellett találni a hogyan továbbra, de az is kiderült, hogy Európa a lisszaboni szerződés nélkül nem tud - vagy nem akar - továbblépni. A csúcs az Írországban leszavazott lisszaboni szerződés ratifikációjára szólította fel a még ezzel adós tagállamokat, de tudomásul vették, hogy Csehország kilóg a sorból, mert alkotmánybírósága döntésére vár a kormány, mielőtt a prágai parlament elé bocsátja a dokumentumot.
Brian Cowen ír kormányfő megígérte, hogy az októberi csúcsra konkrét javaslatokkal érkezik majd, mert addigra kiderítik az ír leszavazás okait. Abban nem volt vita a csúcs résztvevői között, hogy közös érdek Lisszabon megmentése, és láthatóan arra készülnek, hogy az Európai Parlament egy év múlva esedékes választása ennek alapján történjen. Ami egyúttal kényszerpályát is jelent, hiszen a választókörzeteket már tavasszal ki kell jelölni, ezért nagyon valószínű, hogy márciusig az íreknek ismét nyilatkozniuk kell.
A kínálkozó forgatókönyv: októberben Dublin jelzi, milyen területeken kér engedményeket, ezeket decemberig kidolgozzák és erről ismét referendumot írnak ki. Az is világos, hogy ezzel az ötlettel most nem lehetett nyilvánosan előállni. Nyomásgyakorló eszköznek elég volt a bővítésre hivatkozni. Párizs és Berlin egybehangzóan állította, hogy az intézményi reformok nélkül nincs további bővítés. Ezért nem kapott időpontot Macedónia a csatlakozási tárgyalások megkezdésére, csak arra figyelmeztették Szkopjét, hogy rendeznie kell Görögországgal az ország névproblémáját. (Athén nem ismerné el a Macedónia államnevet, mert attól tart, hogy az felkorbácsolná saját hasonló nevű tartománya lakóinak nacionalista érzelmeit.)
Hasonlóan langyos határozatok születtek az energia és élelmiszerek drágulásának következményeiről. Párizs nem tett le arról, hogy az üzemanyagok adóját mérsékeljék, bár a nagy többség ezt elutasította. A társadalom legelesettebb rétegei is célzott támogatásban részesülhetnek, a nemzeti költségvetések ehhez például a Robin Hood-sarccal, azaz az energiatársaságok extraprofitjának megadóztatásával juthatnak fedezethez.
