Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ha az írek nem szavazták volna le a lisszaboni szerződést, és feltéve, hogy minden tagállam időben ratifikálja, akkor az uniós reformok 2009. január elsején megkezdődhettek volna. Így továbbra is úgy működik majd az Európai Unió, mint jelenleg, amelynek kereteit a nizzai szerződés jelölte ki. "Nizzát" sok bírálat érte, rövid távú nemzeti érdekek érvényesülésének volt a színtere, amit a lisszaboni szerződés sok tekintetben módosított, korrigált, és végül is az unió ideálisabb feltételekkel működött volna. Bár nagy valószínűséggel a leszavazás csak elodázza, de nem hiúsítja meg a reformokat, kétségkívül addig még Nizza "foglya" lesz az EU. Azaz nem bővülhet az Európai Parlament jogköre, nem lesz "külügyminisztere", sem elnöke. Az Európai Bizottság (EB) létszámáról a nizzai szerződés homályosabban fogalmaz, mint a lisszaboni, vagyis csak azt rögzíti, hogy 2009-től nem minden tagállam képviselteti magát benne, de a kurtítás kulcsát nem adja meg, szemben a reformmal, amely 2014-től a tagállamok kétharmadát látja a testületben. Az Európai Parlament összetétele is megváltozik, lesznek tagállamok, amelyeket ez hátrányosan érint. Ausztria például egy helyet veszít, de Németország megtartja a 99 képviselőjét - szemben a hárommal kevesebbet biztosító reformváltozattal. Magyarországnak a jelenlegi 24-hez képest Nizza és Lisszabon egyaránt kétfős redukciót hozott volna.
Egyelőre elnöke sem lesz az EU-nak, marad a rotáló féléves nemzeti elnökség, amelynek jelentőségét - különösen a nemzetközi porondon - némileg csökkentené a reform. És természetesen nem változik a döntési mechanizmus sem, maradnak a vétók, és az EP nem szólhat bele sem az agrárpolitikába, sem a bel- és igazságügy számos területébe. Szemben azonban az EP elnöke, Hans-Gert Pöttering véleményével, a reformszerződés hiánya nem feltétlenül blokkolja a bővítést, amint azt az EB felelős tagja, Olie Rehn is leszögezte. Mindenesetre Horvátországnak bizonyosan nincs miért aggódnia (bár csatlakozása "normális" körülmények között is aligha történne meg 2010 előtt), utána viszont amúgy is hosszabb szünet következik, ami inkább tükrözi az EU "bővítési fáradtságát", mint a reformok hiányát.
